2014. október 21. – Kedd

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák.

Lk 12,35-38

Elmélkedés:

A mai evangéliumban Jézus saját második eljöveteléről beszél. Ezzel kapcsolatban hívja fel tanítványai figyelmét a virrasztásra, az éber várakozásra. Több hasonlatot mond jöveteléről, amelyek egyik visszatérő eleme, hogy érkezése váratlan lesz, egyeseket felkészülten, másokat viszont készületlenül talál. A virrasztás és éberség nem azt jelenti, hogy az embernek nem szabad aludni, hanem lelki éberségre kell gondolnunk. Az ember legyen előrelátó. Ne csak a jelenre figyeljen, ne csupán a földi dolgokat szeresse, hanem elsősorban az üdvösségre készüljön. Legyünk előrelátóak, hogy ez a jövőben bekövetkező találkozás Jézussal már a mostani életünket jó irányba alakítsa!
Figyeljünk oda az érdekes szerepcserére! A végső időkben a szolgák ülhetnek majd asztalhoz és az úr, a gazda végzi a szolgák feladatát. Istentől nem idegen az ilyen szerepcsere, hiszen Jézus világra jöttével emberi testet vett fel az Isten. Jézus pedig nem úrként vagy királyként élt az emberek között, hanem a megváltás szolgájaként, a mennyei Atya alázatos szolgájaként, az örömhír szolgájaként, a mennyek országa szolgájaként, üdvösségünk szolgájaként. A szolgálat szellemére nevelte apostolait. Szolgaként mosta meg tanítványai lábát az utolsó vacsorán, példát adva minden tanítványának a szolgálatra. A kereszten is Isten szenvedő szolgájaként halt meg.
Én kinek szolgálok?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, egyetlen mozdulatod, amellyel felajánlod a kenyeret akkor is, ha látszólag nincs értelme – hiszen a kenyér túl kevés – megtöri a hitetlenséget. A te kezedben egy parányi gesztus, egy falat kenyér is tömeget táplál. Mindaz a kevés, ami tőlünk fakad, kezedben világot tápláló gazdagsággá változik. Segíts, hogy megtegyem ezt az egy mozdulatot.