2014. május 9. – Péntek

Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita támadt a
zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” – kérdezték.
Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az
Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki
eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én
feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem valóban étel, és az én vérem
valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök
élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem ugyanis
valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza
az én véremet, az bennem marad és én őbenne. Amint engem az élő Atya
küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam
él. Ez a mennyből alászállott kenyér. Nem az, amelyet atyáitok ettek, és
meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.” Így tanított Jézus a
kafarnaumi zsinagógában.
Jn 6,52-59

Elmélkedés:

Jézus eucharisztikus beszédének utolsó részletét olvassuk az
evangéliumban, amelyben testének nevezi az általa adott kenyeret és arra
kér bennünket, hogy vegyük magunkhoz őt, együk az ő testét. Hogyan
valósítjuk meg azt a gyakorlatban?
Az Eucharisztia ünneplésén, a szentmisén való jelenlétünk alkalmat ad
arra, hogy ne csak kívülállóként szemléjük az Oltáriszentség titkát, hanem
valóban részesedjünk Krisztus áldozatából és feltámadásából. A
szentáldozáskor közösségre lépünk vele, ugyanakkor lelki közösség jön
létre mindazok között, akik az egy kenyérből részesülnek. Ebben az
értelemben Krisztus teste egységet teremtő és közösséget formáló szentség,
amely itt a földön összekapcsolja az újszövetség népét, s amely mindenkit
segít, hogy eljusson az örök életre.
Ha egy kicsit is megértjük az Oltáriszentség titkának mélységét, azt, hogy
Jézus valóságosan jelen van az átváltoztatott kenyérben, akkor megértjük
azt is, miként van jelen a feltámadt Krisztus a világban. Azt ígérte, hogy
örökre köztünk marad, s jelenlétének többek között ezt a titokzatos módját
választotta. Jelen van a testvéri közösségben, jelen van a Szentírás
szavaiban, jelen van a szentségekben és jelen van az Eucharisztiában, hogy
érezzük a belőle áradó szeretetet, halljuk igaz tanítását, éljünk a
szentségek által közvetített kegyelemmel és legfőképpen: magunkhoz vegyük
őt. Így lesz élete a miénk, s így újul meg őbenne a mi életünk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem
az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten
gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig
benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nálad
nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts önmagaddal,
tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig
egyesüljek!
Evangelium minden nap