2014. május 7. – Szerda

Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot: „Én vagyok az élet kenyere.
Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha.
Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek. Minden, amit az Atya
nekem ad, hozzám jön. Aki tehát hozzám jön, nem utasítom el. Nem azért
jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak
akaratát, aki küldött engem. Aki pedig küldött, annak az az akarata, hogy
semmit el ne veszítsek abból, amit nekem adott, hanem feltámasszam az
utolsó napon. Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz
benne, örökké éljen, és én feltámasztom az utolsó napon.”
Jn 6,35-40

Elmélkedés:

A csodálatos kenyérszaporítást követően Jézus hosszasan beszél a népnek az
általa adott kenyérről. A hallgatóság az Isten által adott kenyérre, a
mannára gondolt, ami a pusztai vándorlás során táplálékot jelentett az
éhező népnek. A zsidók számára ez az egykori csoda meghatározó esemény
volt, ezért gondolataikban keresték a kapcsolatot azzal a kenyérrel, amit
Jézustól kaptak az előző napon.
Mi másként értjük Jézus szavait, hiszen a kenyérről mondott beszédének
minden kijelentését már az Oltáriszentségre vonatkoztatjuk. A mai
szakaszban az Úr a következőket mondja: „aki hozzám jön, nem éhezik többé;
és aki bennem hisz, nem szomjazik soha” (Jn 6,35). Természetesen nem a
földi táplálékra gondol, hanem a lelkiekre, és mi is az élő kenyérre
gondolunk, az Eucharisztiára, Krisztus testére. Jézushoz menni azt
jelenti, hogy hittel elfogadom őt, hittel befogadom őt, egyesülök vele. E
lelki kapcsolat, lelki egyesülés a szentáldozásban jön létre. Az
Oltáriszentségben Krisztus testének vétele mindig arra a szeretetre
emlékeztet minket, amit az Úr vállalt értünk, s ami erősebb a halálnál.
Krisztus szüntelenül találkozni akar velünk, hozzánk jön, s azt kéri, hogy
mi hozzá menjünk. Önmagát, testét és vérét adja nekünk az átváltoztatott
kenyérben és borban, amikor pedig magamhoz veszem őt, akkor önmagamat adom
át neki teljesen.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk! Fiad, Jézus Krisztus vállalta a kereszt súlyát. Odaadta értünk
az életét. Taníts meg minket, Istenünk, hogy mindennapjainkban készségesen
vállaljuk az áldozatot. Nem beletörődést, hanem tudatos vállalást kívánsz
tőlünk. Add, hogy életünket Krisztus szerint alakíthassuk. Add, hogy
életünket értelmesen tudjuk leélni. Add, hogy feladatainkat készséggel
vállalhassuk.
Evangelium minden nap