2013. szeptember 4. – Szerda

Kafarnaumi tartózkodása idején Jézus a zsinagógából jövet betért Simon (Péter) házába. Simon anyósa éppen magas lázban szenvedett. Mindjárt szóltak is neki az érdekében. Jézus a beteg fölé hajolt, parancsolt a láznak, és a láz megszűnt. A beteg azonnal fölkelt, és szolgált nekik. Napnyugtakor mindnyájan odavitték Jézushoz a betegeket, akik különféle bajokban szenvedtek. Mindegyikre rátette kezét, és meggyógyította őket. Sokakból gonosz lelkek mentek ki, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia!” Jézus azonban rájuk parancsolt, és nem engedte, hogy beszéljenek; azok ugyanis tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, Jézus kiment egy magányos helyre; a népsokaság pedig keresésére indult, és meg is találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Jézus azonban így válaszolt: „Más városoknak is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát, mert ez a küldetésem.” Azután folytatta tanítását Galilea zsinagógáiban.

Lk 4,38-44

Elmélkedés:

Újabb csodákról, csodás gyógyításokról olvasunk a mai napon. Miután Jézus meggyógyította Péter apostol anyósát, illetve gonosz lelkeket űzött ki az emberekből, tovább indul, hogy folytassa tanító útját. Az emberek marasztalnák, de ő így foglalja össze küldetését: „Más városoknak is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát, mert ez a küldetésem” (Lk 4,43).
Miért nem folytatja az emberek gyógyítást, ha az emberek ezt kérik tőle? Miért megy tovább, ha azt szeretnék, hogy még körükben maradjon? Nem arról van itt szó, hogy Jézus egyszerűen otthagyja azokat az embereket, akik a segítségét kérik. Nem részvét vagy a szánalom hiánya indítja Jézust, hogy továbbmenjen, hanem a küldetése, amely nem korlátozódhat egyetlen helyre vagy egyes személyekre. Küldetése mindenkihez szól. Jól tudja, hogy az emberi kérések nem téríthetik el küldetésétől, amelyet a mennyei Atya bízott rá. E küldetéstudat vezette őt abban, hogy mindhalálig teljesítse feladatát. Sosem keresett kibúvókat, nem menekült el feladata elől a szenvedés és a halál pillanatában sem. Mindhalálig engedelmeskedett az Atyának.
E jelenetek azt mutatják, hogy az Isten Fia belép az emberek életébe, akik nem várhatnak emberektől segítséget. Jézus viszont egy új lehetőséget kínál fel nekik a gyógyulásra. Olyan segítség ez, amelyre nem számítottak. A csodák egykor reményt adtak az embernek, mert Isten jelenlétét tanúsították. E történetek olvasása ma nekünk ad reményt, és felszólít minket, hogy keressük Isten jelenlétének nyomait a világban.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Kérünk téged, Urunk, tégy bennünket „élő” emberekké! Add nekünk a világosság Lelkét, hogy megismerjünk téged, és akit küldtél: Jézus Krisztust. Ő és a Szentlélek szóljon ajkunk által, ő magasztaljon miáltalunk téged. Mert te vagy az Úr, tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség.