Napi evangélium

2013. augusztus 22. – Csütörtök

Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: „Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem. Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a menyegzőre!” De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant. Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: „A menyegző kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!” A szolgák kimentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel.
Amikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Megszólította: „Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzős ruhád?” De az csak hallgatott. Erre a király megparancsolta a szolgáknak: „Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!” Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak!

Mt 22,1-14

Elmélkedés:

Jézus mai evangéliumban olvasott példabeszéde az üdvösségről tanít. A gazda meghívása a lakodalmi ünnepségre mindenkinek szól, minként Isten minden embert meghív az üdvösségre, az örök életre. Ahogyan a meghívást egyesek visszautasítják, ugyanúgy sokan nem törekszenek az üdvösségre jutni. Kifogásokat keresnek, távolmaradásukat próbálják magyarázni, s talán abban bíznak, hogy majd később is mehetnek. Helyettük olyanok fognak majd eljutni az üdvösségre, akikre ők nem is gondolnak.
Istennek nem kötelessége, hogy bárkit is megjutalmazzon az üdvösséggel. Senkinek sincs joga ahhoz, hogy kikövetelje tőle a mennyek országába való bejutást. Ö mégis, nagylelkűségének és jóságának köszönhetően meghív minket, hogy vele éljünk, de nem kényszerít erre egyetlen embert sem. A szabad választás, döntés lehetőségét mindenki megkapja.
A lelki javakban, Isten kegyelmében nem egyes kiváltságosok részesülhetnek. Igazi örömhír, hogy a szegények és a nincstelenek is eljuthatnak az Isten országába. A messiási idők egyik jele, hogy a szegényeknek is hirdetik az evangéliumot. Bárki eljuthat az üdvösségre, aki megőrzi lelkének fehér menyegzős ruháját. Törekedjünk járni az üdvösség szűk ösvényén, mert nem mindenki juthat be a mennyország szűk kapuján.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, te újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak, aki hisz. Ha megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a neked leginkább tetsző erény, azt látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra, hogy belépjünk a Szentek Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem tettél volna értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt akartad, hogy jóságoddal egyesítsük hitünket. 
 
(FORRAS:NET)