2013. augusztus 8. – Csütörtök

Abban az időben: Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: Kinek tartják az emberek az Emberfiát? Ezt válaszolták: Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának. Ő tovább kérdezte őket: Hát ti, kinek tartotok engem? Simon Péter válaszolt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.
Erre Jézus azt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is. Akkor lelkére kötötte a tanítványoknak, el ne mondják senkinek, hogy ő a Messiás.
Ettől kezdve Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól; megölik, de a harmadik napon feltámad a halálból. Erre Péter félrevonta őt, és óva intette: Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled! Mire ő Péterhez fordult: Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére!

Mt 16,13-23

Elmélkedés:

Jézus megjövendöli szenvedését és saját haláláról beszél tanítványainak, ami Jeruzsálemben vár rá. Ez az első alkalom amikor erről beszél nekik, majd a későbbiekben még kétszer kerül elő a téma. A Mesterre váró szenvedések hallatán Péter apostol, aki ezt megelőzően vallotta meg hitét Jézus iránt, most így fejezi ki nemtetszését: „Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled!” (Mt 16,22). Ne csodálkozzunk szavain, még akkor sem, ha azok emberi gondolkozásáról tanúskodnak, illetve arról, hogy nem ismeri, nem érti, nem fogadja el Isten szándékát. Az Úr szenvedésének és halálának ténye, valamint az emberi szenvedések látványa napjainkban is, mint minden korban megosztja az embereket. Egyesek kitartanak Jézus mellett hűségben, továbbra is hitvalló és tanúságtevő módon élnek, míg mások elfordulnak tőle, mert talán nem kívánják elfogadni életükben a szenvedést. A betegség, a szenvedés valóban próbatételt jelent az ember számára, a hit, az Isten iránti bizalom próbatételét.
Nem könnyű elfogadni Isten szándékait akkor, amikor az értelmetlennek tűnik számunkra. Márpedig a szenvedést sokan tartják értelmetlennek. Krisztus szenvedése azt mutatja, hogy mégis lehet értékes. Az ő szenvedése és halála a megváltást hozta meg számunkra. Ehhez hasonlóan a szenvedések türelmes hordozása és azok felajánlása érdemszerző lehet számunkra. Ha Krisztussal szenvedünk, dicsőségének is részesei leszünk.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Irgalmas és könyörületes Urunk, bocsásd meg törvényszegéseinket, igazságtalanságainkat, botlásainkat és vétkeinket. Ne említsd fel szolgáidnak és szolgálóidnak bűnét, hanem tégy tisztává minket igazságod által. Irányítsd lépteinket az igazságosságban és abban, ami méltányos, hogy szívünk alázatosságában járjunk, azt tegyük, ami szép, ami előtted és vezetőink előtt tetszésre talál.