Napi evangélium

2013. július 20. – Szombat

A félkezére béna ember szombatnapon történt meggyógyítása után a farizeusok kivonultak a zsinagógából, és maguk között arról tanakodtak, hogyan okozhatnák Jézus vesztét. Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnét. Sokan azonban utána mentek, és ő valamennyiüket meggyógyította, de megtiltotta nekik, hogy nyíltan beszéljenek róla. Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése:
„Ez az én szolgám, akit kiválasztottam,
szeretett fiam, akiben kedvem telik.
Kiárasztom rá lelkemet,
és ítéletet hirdet a nemzeteknek.
Nem vitatkozik, és nem kiabál;
szavát sem hallják a tereken.
A megroppant nádszálat nem töri el,
a pislákoló mécsbelet nem oltja ki,
míg csak győzelemre nem viszi az igazságot.
Az ő nevében bíznak a nemzetek.”

Mt 12,14-21

Elmélkedés:

A tegnapi részlet folytatásaként ma ismét a szombati nyugalom megtartása, illetve megszegése a téma Jézus és a farizeusok között. A mózesi törvények szerint az aratáshoz hasonlóan a gyógyítás is olyan tevékenység volt, amelyet nem volt szabad szombaton, a nyugalom napján végezni, mert ez is munkának számított. A farizeusok azért háborodnak fel a béna kezű ember meggyógyítása láttán, mert az eset szombaton történt. Azért kezdenek el vitatkozni, mert a gyógyító Jézusban olyan személyt látnak, aki munkájával megszegi a nyugalom napját, s ezzel rossz példát mutat tanítványainak és a népnek.
Jézus oldaláról az eset egészen másként látszik. Az ő szempontjából a béna meggyógyítása az isteni irgalmasság jele. Jézus irgalmasságot gyakorol vele, jót tesz vele. A szombatnak pedig éppen ez az eredeti szándéka, az irgalmasság gyakorlása, ahogyan tegnap erről már szó volt. Jézusnak, az Isten Fiának az a küldetése, hogy Isten szeretetét és irgalmát tárja fel az embereknek. Ennek különleges jelei a gyógyítások, a csodák. Szombaton vagy más napokon, ez neki teljesen mindegy. Ki korlátozhatná őt abban, hogy jót tegyen bármelyik napon is? Ki akadályozhatná meg az emberi szabályokra való hivatkozással abban, hogy irgalmasságot gyakoroljon egy beteggel?
Felhasználom-e a heti pihenőnapot, a vasárnapot Isten felé a tisztelet és az áldozat kifejezésére, valamint embertársaim felé az irgalmasság jócselekedeteinek gyakorlására?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, sokszor érezzük, hogy magunkra maradtunk. Reményeink szertefoszlottak, értelmetlennek látjuk, hogy tovább menjünk az úton. Kérünk, Urunk, erősíts ma is minket, hívj magadhoz mindannyiunkat. Bárcsak Péterrel együtt válaszolhatnánk: Igen, uram, tudod, hogy szeretlek. Bátoríts bennünket, hogy a Te segítségeddel éltetői lehessünk családunknak, közösségünknek, minden embertársunknak! 
 (FORRAS:NET)