Napi evangélium

2013. július 19. – Péntek

Húsvét táján az egyik szombaton Jézus vetések között járt tanítványaival együtt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat, és eszegették. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték: „Nézd, tanítványaid olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!” Jézus erre megkérdezte: „Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt megéhezett? Hogyan ment be Isten házába, és hogyan ette meg a kitett kenyereket, amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok szombatonként a templomban megszegik a szombati nyugalmat, anélkül hogy vétkeznének? Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha pedig értenétek, mit jelent a mondás: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!”, akkor sohasem ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is.”

Mt 12,1-8

Elmélkedés:

A mai és a holnapi evangéliumban arról olvasunk, hogy a farizeusok a szombatra vonatkozó törvények megszegésével vádolják Jézust. Az ellenkezést először a kalászok leszedése, majd pedig egy gyógyítás váltja ki.
Nézzük ma a kalászszedés esetét! A farizeusok szerint Jézus tanítványai olyat tesznek, amit a törvények szerint e napon nem volna szabad, tudniillik munkának minősítették cselekedetüket. A mózesi törvény szerint a szombati napot Istennek kell szentelni, nem szabad semmiféle munkát végezni, pihennie kell mindenkinek, mert a világ és az ember teremtése után Isten e napon pihent meg (vö. Kiv 20,8-11 és MTörv 5,12-15). A szombat a nyugalom napja, Istennek szentelt nap. A parancs szándékával teljes mértékben egyetérthetünk. Az ember nem válhat a munka rabszolgájává, és az egyik ember nem teheti a másik embert, embertársát a munka rabszolgájává. Az eredetileg nagyon egyszerű parancsot idővel a törvénytudók kiszélesítették, számos tiltott munkát fogalmaztak meg, amelyeket szombaton nem volt szabad végezni, ezek közé tartozott az aratás is. Már önmagában a törvényi szabályozásnak ez a módja is túlzásnak tekinthető, hát még az, hogy néhány kalász letépését aratásnak minősítették a Jézushoz forduló farizeusok. Ők valójában Jézus magatartását kifogásolják, aki megengedi tanítványainak a kalászok leszedését és nem szólítja fel őket cselekedetük befejezésére.
Válaszában a mi Urunk nem a szombat megszentelése ellen beszél, hanem a túlzott farizeusi szabályozást nevezi rossznak. Ugyanakkor Jézus kifejezi, hogy a heti pihenőnap megszentelése nem merülhet ki az áldozatbemutatással, hanem emellé az irgalmasság gyakorlásának kell párosulnia, s ezzel rámutat a törvény eredeti értelmére, s a törvény mögötti isteni szándékra. Meglátom-e Isten szándékát az ő parancsaiban?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Koldusként jövök hozzád, mert te hívsz, aki gazdag létedre értem szegény lettél, hogy szegénységeddel gazdaggá tedd koldus voltomat. Gyengélkedőként jövök hozzád, mert nem az egészségeseknek, hanem a betegeknek van szükségük orvosra. Bicegve jövök hozzád és ezt mondom: Irányítsd lépteimet a te ösvényeiden! Mint vak tapogatózom hozzád és ezt mondom: Világosítsd meg szememet, hogy soha ne aludjam a halál álmát! Szent Ágoston
(FORRAS:NET)