2013. július 15. – Hétfő

Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem a földre, hogy békét hozzak! Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam a fiút apjával, a leányt anyjával és a menyet anyósával. Saját háza népe lesz az ember ellensége. Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt; de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt. Aki titeket befogad, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz ember, az az igaznak jutalmában részesül. Aki pedig csak egy pohár friss vizet is ad inni egynek a legkisebbek közül, mert az az én tanítványom –- bizony, mondom nektek: nem marad el a jutalma. Amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványa oktatását, továbbindult, hogy tanítson, és hirdesse Isten országának örömhírét a környékbeli városokban.

Mt 10,34–11,1

Elmélkedés:

Jézus, aki máskor a békességszeretetre oktatja tanítványait, most furcsa kijelentéseket tesz: „Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem hogy kardot” (Mt 10,34), majd ehhez még hozzáteszi, hogy az emberek között szembenállás fog keletkezni. Hogyan értelmezzük e kijelentéseket?
Jézus fellépése, tanítása és tevékenysége megosztja az embereket, egyesek hittel elfogadják, mások elutasítják őt és nézeteit. Nem ez az ő szándéka, hanem eljövetelének mintegy mellékhatása mindez. A békétlenség, a családtagok egymás közti szembenállása és a Krisztusban hívők illetve nem hívők közti küzdelem az ő igehirdetésének a következménye. E szembenállás, illetve küzdelem nyomban megszűnne, ha a krisztushívő feladná hűségét vagy a Jézussal szembefordulók valamennyien megtérnének. Ez azonban mégsem várható.
Beszédét az apostolokhoz, azaz legszűkebb tanítványi köréhez intézi a mi Urunk. Olyan emberek ők, akiktől többet vár, mint másoktól, ezért kérései nem könnyűek. Mindez természetesen nem csak nekik szól, hanem minden tanítványának, nekünk is. Mindenekelőtt azt kéri tőlünk, hogy mindenkinél jobban szeressük őt. E szeretet abban éri el tetőpontját, hogy életünk keresztjét felvesszük, s őt követjük a kereszthordozásban. Azt is kéri, hogy adjuk át neki életünk, az ő akaratát keressük és teljesítsük. Harmadszor pedig azt kéri, hogy segítsük embertársainkat, főként a kicsinyeket. A három kérésnek van egy közös vonása: a kereszthordozásban, az önmagunkról való lemondásban és embertársaink segítésében egyaránt Jézussal találkozunk.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, Atyánk, add, hogy senkit meg ne botránkoztassunk szavainkkal, tetteinket. Segíts, hogy életünk erősítője legyen társaink életének, akikkel együtt járunk az úton. Add, hogy mindig világosan lássuk, mi a teendőnk, s add, hogy mindent el tudjunk vetni magunktól, ami nem az életre, hanem a pusztulásra vezet.