2013. július 9. – Kedd

Egyszer egy ördögtől megszállott néma embert hoztak Jézus elé. Mihelyt kiűzte belőle az ördögöt, megszólalt a néma. A nép elámult ezen, és azt mondogatta: „Ilyen még sohasem történt Izraelben.” A farizeusok azonban megjegyezték: „Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Jézus ezután bejárta az összes városokat és falvakat. Tanított a zsinagógákban, hirdette Isten országának örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt. Amikor látta a népsokaságot, megesett rajtuk a szíve, mert olyan fáradtak és kimerültek voltak, mint a nyáj, amelynek nincsen pásztora. Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába!”

Mt 9,32-38

Elmélkedés:

Jézus így szól a mai evangéliumban: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába!” (Mt 9,37-38). E szavait főként a Papi Hivatások Világnapján vagy a paphiánnyal kapcsolatban szoktuk idézni. Napjainkban nehézségként éljük meg, hogy egyre kevesebb a papi hivatást választó fiatal, legalábbis így van ez a jóléti társadalmakban, míg a világ más részein nem jelentkezik ez a probléma. Ha figyelmesen olvassuk az Úr szavait, akkor észrevesszük, hogy ő nem a rengeteg munkával küzdő kevés munkás nehézségét nézi, hanem azt, hogy a nép várja az örömhírt, várja az Isten országáról szóló tanítást. Ha kevés tanítványát küldheti is erre a feladatra, akkor sem kesereg, hanem küldi őket.
Az evangelizációs lelkület fontos elemét fedezzük fel itt. Nem arra kell figyelnünk, hogy milyen kevesen vannak, akik Isten szolgálatára, az igehirdetésre, a papságra szentelik életüket, hanem arra a számtalan emberre, akik az evangélium tanítására várnak, arra, hogy hozzájuk is eljusson az örömhír. Figyeljünk oda felebarátaink lelki igényeire! Fogjunk hozzá az aratáshoz, végezzük feladatunkat! Az evangélium hirdetését végezzük keresztény hivatástudattal és azzal a meggyőződéssel, hogy Isten munkatársai vagyunk! Mi vagyunk a magvetők, akik Isten megbízásából, az ő küldötteiként az evangélium magját elhintjük az emberi szívekbe.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Élők és holtak Istene, tégy minket készségessé, hogy Krisztust követve tudjuk odaadni önmagunkat másokért, miként a búzaszem, amely egyedül marad, ha nem hull a földbe, de ha földbe hullván elhal, sok termést hoz. Add, Urunk, hogy készek legyünk áldozatot hozni társainkért, és add, hogy életünk soha el nem múló, gazdag termést hozhasson.