2012. augusztus 31. - Péntek

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A
mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és
kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A
balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak
azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők
mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás
hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan
fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat:
„Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt
válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább
menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni
mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a
menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is.
Így szóltak: „Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt:
„Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert
nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13

Elmélkedés:

A mai példabeszéd tulajdonképpen ugyanarról szól, mint a tegnapi, tehát a
később érkező Urat vagy vőlegényt várók magatartásáról. Ez a női változat.
Kevésbé az éberség áll a középpontban, hiszen mind a tízen elalszanak,
hanem inkább az állandó készenlét.
Talán arra utal ez, hogy az üdvösség várása nagyon is gyakorlati dolog.
Nem elég tehát a Hiszekegyben megvallanunk, hogy Krisztus „újra eljön
dicsőségben”, hanem állandóan készen kell állnunk a vele való
találkozásra. Ezt a gyakorlati várást mutatja az olaj, azaz a
jócselekedetek, amelyeket a bölcsek – természeténél fogva – nem képesek
átadni másoknak, bármennyire is sok van nekik. Az üdvösség várása és
elfogadása személyes felelősséggel kérdése. Sem más emberek, sem Isten nem
kényszerít bennünket. A mi törekvésünkön és jótetteinket múlik, hogy
elnyerjük-e Istennek ezt a végtelen értékű, é mindenkinek felkínált
ajándékát.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Fogadd szívesen, Uram, Istenem, fölajánlásomat és végtelen dicséretedre,
fogyhatatlan magasztalásodra irányuló vágyódásomat, hiszen ezek kijárnak
neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy. Ezzel fordulok hozzád
és szeretnék hozzád fordulni minden nap, minden időben, és arra kérek
minden mennyei lelket, minden benned hívőt, hogy velem együtt adjon hálát
neked és dicsőítsen téged.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/