2021. május 5. – Szerda

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek.

Jn 15,1-8

Elmélkedés

A szőlőtőről és a szőlővesszőkről mondott jézusi példabeszéd megértéséhez nem szükségesek komoly biológiai ismeretek, elegendő ennyit tudnunk, hogy a szőlővesszők a szőlőtőről fakadnak, nőnek, és ha egy vesszőt levágnak a tőről, az nem fog tovább élni, nem képes gyümölcsöt érlelni.

Az ószövetségben a szőlőskert Isten népét jelképezi (vö. Iz 5,1-2). Az emberek olyanok, mint egy szőlő, a választott nép pedig mint egy nagy szőlőskert, amelyet Isten nagy gondossággal ültetett Palesztina dombjain (vö. Zsolt 80,9-12). De a szőlőskert fejlődése nem úgy történt, miként azt Isten elvárta és elgondolta. Nem termett ízletes gyümölcsöt, hanem csak savanyú szőlőt és ehetetlen vadszőlőt, azaz a választott nép nem engedelmeskedett, nem teljesítette Isten parancsait. Ezért Isten úgy határozott, hogy új szőlőskertet telepít, új szőlőt ültet. Az új szőlőtő pedig Jézus Krisztus, az Isten Fia. Hozzá, az új szőlőtőhöz kapcsolódik vesszőként az újszövetség népe, a krisztusi közösség, az Egyház tagjai. Hozzá kapcsolódunk, belőle élünk, általa tudjuk a szeretet gyümölcseit teremni.

A hasonlat szerint Isten a szőlőműves, aki időnként elvégzi a metszést, azaz eltávolít rólam minden feleslegeset és mindazt, aminek nem kell növekednie. Istennek ez a tevékenysége az én lelki fejlődésemet szolgálja.

(c) Horváth István Sándor