Veletek vagyok
A mai ünnep evangéliumában elhangzik Jézus keresztelési parancsa: „Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!” 2020 augusztusában a vatikáni Hittani Kongregáció határozatot adott ki, amely szerint csak az a keresztelés érvényes, amelyet az Egyház által jóváhagyott formával végeznek. Ha valaki a jóváhagyott szöveget önkényesen megváltoztatva végzi a keresztelést, az érvénytelen. Idéznek egy olyan formát, amelyet több helyen alkalmaztak: „Az apa, az anya, a keresztapa, a keresztanya, a nagyszülők, a családtagok, a barátok és a közösség nevében mi téged megkeresztelünk az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében.” Az ilyen keresztelés érvénytelen, ezért akit így próbáltak a keresztség szentségében részesíteni, azt meg kell keresztelni a rendes forma szerint. Az ilyen próbálkozások a keresztség közösségi jellegét igyekeznek kiemelni, ez azonban félreértésen alapul. Érdemes tisztáznunk, hogy amikor valaki keresztel, akkor maga Krisztus keresztel, a keresztelést végző pap Krisztus személyében cselekszik.
Korábban is volt már hasonló próbálkozás. Akkor a következő formát mondták egyesek: „Én téged megkeresztellek a Teremtő, a Megváltó és a Megszentelő nevében.” Itt nyilvánvaló, hogy a Teremtő kifejezés az Atyát, a Megváltó a Fiút, a Megszentelő pedig a Szentlelket jelöli, de a Hittani Kongregáció akkori állásfoglalása szerint ez is érvénytelen. A keresztelés csak akkor érvényes tehát, ha az a Szentháromság személyeinek megnevezését tartalmazza, tehát a keresztelés az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében történik.
Bizonyára mindannyiunkat a szabályos forma szerint kereszteltek meg, tehát érvényes volt a keresztségünk, amely az első találkozásunk a Szentháromsággal. A Szentháromsággal kapcsolatban sokan leragadnak annál a kérdésnél, hogy miként lehet az egyetlen Isten mégis három személy. Itt nem egy matematikai problémáról vagy egy megoldhatatlan feladatról van szó, hanem hitünk egyik nagy titkáról, amelyet emberi értelmünk ugyan nem képes teljesen megérteni, de majd a mennyben lehull a lepel, amely most ezt a titkot fedi. A három isteni személy egészen közel áll hozzánk, minden imánkat és szertartásunkat keresztvetéssel kezdjük és fejezzük be, amely során megemlítjük az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. Életünkben, vallási életünkben jelen van a Szentháromság, s erre érdemes odafigyelnünk.
A jelenlét gondolata átvezet minket egy másik témára, amiről a mai ünnepen szeretnék röviden szót ejteni. Szent Máté evangéliuma Jézus születéstörténetével kezdődik, amelyben a prófétai jövendölésre visszautalva találkozunk az Emmánuel kifejezéssel, mint Jézus nevével. „Íme a szűz méhében fogan és fiút szül, és Emmanuelnek fogják hívni. Ez azt jelenti: Velünk az Isten” (Mt 1,23). A mai evangéliumban pedig Szent Máté művének utolsó sorát olvastuk: „És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!” (Mt 28,20). Az evangéliumot, az örömhírt Isten jelenlétének, velünk levésének titka foglalja keretbe. Ígéret, vigasztalás, örömünk legmélyebb forrása rejlik ebben: Velünk az Isten!
© Horváth István Sándor