Elmélkedés:
Jézus szavai a mai evangéliumban a szolgálatra, a szolgáló lelkület
fontosságára emlékeztetnek bennünket. Munkánkért fizetséget várunk, ez
egészen természetes elvárás. Jó cselekedeteinkért elismerést, jutalmat
várunk, ez egészen természetes emberi igény. A szolgálat kilép a
viszonzás köréből, legalábbis az önzetlenül, nagylelkűen végzett
szolgálat, tegyük azt Isten kedvéért és az ő dicsőségére, vagy
embertársaink javára.
Szolgálatnak vagy szolgaságnak azt nevezzük, amikor egy alárendelt
személy ura rendelkezésére áll bizonyos feladatok elvégzésében. Ha ez
nem megfelelő ellenszolgáltatás fejében történik, hanem valaki
kihasználja a másikat, akkor ez megalázó, emberhez méltatlan szolgaság,
rabszolgaság. Tágabb értelemben más emberek javára vagy érdekében
végzett munkát nevezünk szolgálatnak, amelynél már nincs a személyek
között semmiféle különbség. Ebben az esetben nem megalázó a szolgálat,
hanem nagylelkű, nemes lelkű cselekedet a szolgáló személy részéről. Az
ilyen értelemben vett szolgálat a legtöbb esetben anyagi
ellenszolgáltatás nélkül, szívességből történik.
A kötelességét teljesítő szolga példája az Istennel való helyes
kapcsolatra, viszonyra nevel. Soha nem mondhatjuk azt, hogy Isten
bármivel is tartozik nekünk. Istennek szolgálni szabadságot és
méltóságot jelent.
© Horváth István Sándor
Kapcsolódó hírek:
Minden kedves Barátomnak, Ismerősömnek,a közösségnek kívánok sikeres, egészségben - örömökben gazdag, Boldog Új Évet!
Donászy Magda. Karácsonyfa.
Radó Lili: Mit üzen az erdő?
Aranyosi Ervin: A szeretet angyala.