2013. május 31. – Péntek

Miután Jézus a tömeg örömujjongása közben bevonult Jeruzsálembe, fölment a
templomba. Ott körülnézett, és mindent szemügyre vett. Mivel már
esteledett, a tizenkét apostollal együtt kiment Betániába. Amikor másnap
eljöttek Betániából, Jézus megéhezett. Messziről látott egy zöldellő
fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valami gyümölcsöt. De amikor
odaért, csak leveleket talált rajta, mert még nem érkezett el a fügeérés
ideje. Ekkor így szólt: „Senki se egyék rólad gyümölcsöt soha többé!”
Tanítványai is hallották ezt.
Nemsokára Jeruzsálembe érkeztek. Jézus bement a templomba, és kezdte
kiűzni azokat, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a
galambárusok székeit felforgatta, és senkinek sem engedte meg, hogy bármit
is keresztülvigyen a templom területén. Azután megmagyarázta: „Hát nem azt
tanítja az Írás: „Az én házamat minden nép az imádság házának nevezi
majd?” Ti pedig rablók barlangjává tettétek.” Amikor a főpapok és az
írástudók értesültek erről, azon tanakodtak, miképpen okozzák vesztét.
Féltek ugyanis tőle, mert az egész nép lelkesedett tanításáért. Amikor
beesteledett, Jézus tanítványaival együtt elhagyta a várost.
Másnap reggel, amikor a fügefa mellett vitt el az útjuk, látták, hogy
tövestül elszáradt. Péter visszaemlékezve Jézus szavaira, így szólt hozzá:
„Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt!” Jézus ezt
válaszolta nekik: „Higgyetek az Istenben! Bizony mondom nektek, ha valaki
azt mondja a hegynek: „Emelkedjél föl, és vesd magad a tengerbe”, és nem
kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, az valóban
úgy is lesz. Azért mondom nektek, bármit kértek imádsággal, higgyétek,
hogy megkapjátok, és el is nyeritek. Amikor pedig imádkozni készültök,
bocsássatok meg annak, akire nehezteltek, hogy mennyei Atyátok is
megbocsássa bűneiteket! Mert ha ti nem bocsátotok meg egymásnak, mennyei
Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.”
Mk 11,11-26

Elmélkedés:

A fügefa megátkozásának elbeszélését a jeruzsálemi templom megtisztítása
és az ott tartózkodó kereskedők kiűzése követte. Mindkét esetben Jézus
türelmetlenségével találkozunk. A termést nem hozó fügefa esetében
látszólag nem jogos Jézus felháborodása, hiszen még nem érkezett el a
fügeérés ideje. A tavasz kezdetén nem lehet érett gyümölcsöket találni
egyetlen fán sem, ezt nem lehet elvárni.
A templom esetében már teljesen jogos Jézus felháborodása, egyetértünk
cselekedetével, mert az Isten házában nincs helye semmiféle kereskedelmi
tevékenységnek, még akkor sem, ha olyan állatokat árultak ott a
kereskedők, amik az áldozatokhoz voltak szükségesek. A templom nem
vásárcsarnok, hanem az imádság háza, az igaz Isten imádásának helye.
Jézus türelmetlenségének az lehet az oka, hogy új idő kezdődik, elérkezett
a Messiás ideje. Jézus mindkét cselekedete annak jelképes megerősítése,
hogy elkezdődött a messiási idő. A Messiás új korszakot nyit, új időt kezd
az emberiség életében. Nem tűrheti tovább, hogy a templomhoz és az ott
zajló istentiszteleti szertartásokhoz méltatlan cselekedeteket végezzenek
egyesek a templomban. A Messiásnak joga van számon kérni, hogy termett-e
gyümölcsöt a fa, miként az emberektől is számon kéri cselekedeteiket. Az
Isten által meghatározott időben kell elszámolnunk képességeinkről, időnk
felhasználásáról, arról, hogy életünkben a jócselekedetek gyümölcsét
teremtük-e. Készen állok-e, hogy Istennek elszámoljak lelki életem
gyümölcseiről?
© Horváth István SándorImádság:

Jézus, föltámadt Urunk! Te a szívet nézed és nem a külsőt. Lelkünk mélyén
néha így szólítunk meg: Jézus Krisztus, nem vagyok méltó hozzád, de
egyetlen szavadtól megnyugszik, gyógyulást talál a lelkem. Krisztusunk, te
nem vagy kínjaink és aggodalmaink okozója, mint inkább állandó jelenléted
felkelti szívünkben a Veled való közösség örömét.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meghttp://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130531.mp3