2013. május 28. – Kedd

A gazdag ifjúval folytatott beszélgetés után Péter apostol megszólalt, és
ezt mondta Jézusnak: „Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.”
Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az
evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit
vagy földjét, százannyit kap; most, ezen a világon otthont, testvért,
anyát, apát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő
világban pedig örök életet. Sokan lesznek az elsőkből utolsók, az
utolsókból pedig elsők.”
Mk 10,28-31

Elmélkedés:

Amit a gazdag ifjú (tegnapi evangélium) nem tudott megtenni, mert
hiányzott volna számára a gazdagság által nyújtott evilági kényelem és
előny, az apostolok megteszik. Ők mindenről lemondanak, hogy Jézus
tanítványai lehessenek. Ma róluk olvasunk. Apostoltársai nevében Péter ezt
mondja Jézusnak: „Mi mindent elhagytunk és követtünk téged, mi lesz a
jutalmunk?” (Mk 10,28).
A lemondás azt jelenti, hogy egy nagyobb jó reményében lemondanak arról,
ami korábban fontos, értékes volt számukra. A lemondás minden esetben
feltételezi a bizalmat, hogy Isten az elhagyott személyek, dolgok helyett
új örömöt, új boldogságot biztosít. A lemondás szabadon vállalt szolgálat
az üdvösség érdekében. És itt van a válasz a jutalom kérdésére. Jézus nem
evilági gazdagságot, anyagi biztonságot ígér, hanem örök életet.
Munkánkért, fáradozásainkért megfelelő fizetést várunk, vagy önként
végzett szolgálatunkért legalább szóbeli elismerést. Van-e nagyobb
jutalom, elismerés az örök életnél, amit egyedül Isten adhat meg nekünk?
Szeretetet és boldogságot várunk az emberektől, akik közel állnak hozzánk.
Vajon van-e nagyobb boldogság, mint amit maga Jézus ad, és létezik-e
nagyobb szeretet Krisztus szereteténél?
Kész vagyok-e lemondani mindenről és elhagyni mindent Krisztus követéséért
és az általa adott örök üdvösségért? Kész vagyok-e életemet Isten és az
emberek szolgálatára szentelni? Ha mindent odaadok Istennek, mindent
megkaphatok tőle. Mindent, ami boldogságomhoz kell és magát az üdvösséget.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Add Uram, hogy minden dolog felé rendezett szeretettel forduljak,
elszakítva tekintetemet a földről és az ég felé fordítva; úgy használjam e
világ javait, mintha nem használnám. Add, hogy értelmem bizonyos belső
érzékével meg tudjam különböztetni azokat a dolgokat, amelyekre szükségem
van, azoktól, amelyek csak élvezetemre szolgálnak, hogy így az átmeneti
dolgokkal csak ideiglenesen foglalkozzam, és csak a szükséges mértékben,
de ugyanakkor örök vággyal öleljem át az örök valóságokat. Clairvaux-i
Szent Bernát.