2012. augusztus 26. – Évközi 21. vasárnap

Jézus tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták:
„Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?”
Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt
hozzájuk: „Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az
Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a
test nem használ semmit. A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet.
De vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva
tudta, hogy kik nem hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni.
Aztán így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám,
hacsak az Atya meg nem adja neki.” Ettől kezdve tanítványai közül sokan
visszahúzódtak, és többé nem jártak vele.
Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon Péter
ezt válaszolta neki: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak.
Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”
Jn 6,60-69

Elmélkedés:

Az örök élet hirdetője
Az elmúlt másfél évben meglehetősen sokat szerepeltek a híradásokban az
észak-afrikai országok, ahol tüntetések, forradalmak, polgárháborúk
nehezítik az emberek mindennapjait. Ezeknek az országoknak a vallási
életéről kevés ismeretünk van, legfeljebb annyit tudunk róluk, hogy főként
iszlám vallású a népesség. A napokban olvastam egy kisebb tanulmányt a
katolikus egyház helyzetéről Tunéziában, amely nem kis meglepődésemre egy
virágzó közösség életét mutatta be. Csodálkozásom oka az volt, hogy a 11
millió lakosú országban mindössze 25 ezer keresztény él, de ők valóban
elkötelezett módon gyakorolják vallásukat. Tudnunk kell, hogy
Észak-Afrikában, így a mai Tunézia területén egykor virágzó kereszténység
élt. A vidék számunkra talán leghíresebb alakja Szent Ágoston püspök. De
itt működött Szent Ciprián püspök is, aki Karthágó városának egyházi
elöljárója volt, valamint ebben a városban szenvedtek vértanúhalált Szent
Perpétua és Felicitász asszonyok. Az egykor virágzó kereszténység
évszázadokra megszűnt, mintha a sivatag homokja lepte volna be, s csak
napjainkban éledezik újra. Főként Argentínából és Brazíliából érkeznek
missziós papok és szerzetesek. A tunéziai katolikusokról szóló írásban
nagyon érdekesnek tartottam, hogy tulajdonképpen senki sem születik
keresztény családban. A közösségnek egyetlen tagja sincs, akinek a szülei
keresztények volnának, gyermeküket születése után megkereszteltették volna
és a keresztény hitben nevelték volna fel. A közösség tagjai nem a
családjuktól kapták a hitet, a vallási nevelést, hanem fiatalként vagy
felnőttként más módon találkoztak a kereszténységgel. Leírták például egy
23 éves fiú esetét, aki szó szerint a következőket mondta: „Jézus
Krisztusról először a televízióban hallottam.” Egy fiatal lány pedig ezt
mondta: „Akkor találkoztam életemben először keresztény emberrel, amikor a
szüleim egy katolikus iskolába küldtek tanulni, pedig ők nem is
keresztények.”

A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy Péter apostol ezt mondja
Jézusnak: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak” (Jn 6,68).
Jézus Krisztushoz egészen különböző utak vezetnek. Bármennyire is
furcsának tűnik számunkra, bizony a világ egyes részein az igazságot
kereső emberek más utakon jutnak el Istenhez, mint mi. Kihez mennének
máshoz? Hol találhatnák meg az emberi életet boldoggá tevő tanítást, ha
nem Jézusnál? Ki vezethetné el őket az örök életre, ha nem Jézus Krisztus?

Az elmúlt vasárnapokon Jézus kafarnaumi beszédét hallottuk az örök élet
kenyéréről, amely az ő teste. A beszéd először csak kérdéseket vetett fel
a hallgatósában, majd egyesek kételkedni kezdtek. Jézus szavainak
hatásaként sok tanítványa visszahúzódik, elhagyja őt. Távozásuk talán
megrendíti Jézust, de egyetlen szavát se vonja vissza, nem finomít azon,
amit korábban mondott, mert bár kemény beszédnek tartották azt, mégis
minden szava igazság volt.

A tanítványok távozását azonban nem csak Jézus láthatta, hanem a többiek
is. Miért marad mégis a Mester mellett a tizenkét apostol? Mert ők
szavaiban felfedezték, hogy az örök életre vezető utat. Péter apostol
hitvallása éppen ezt fejezi ki. Egyedül Jézustól várhatjuk a megváltást.
Egyedül ő ígérheti és adhatja meg nekünk az örök életet. A világ számos
országában, így a példaként említett Tunéziában is a keresztény emberek
kisebbségben vannak, de talán éppen ez a helyzet ösztönzi őket arra,
hitüket értékeljék és a lehető legkomolyabban vegyék. Ez a helyzet arra
készteti őket, hogy kereszténységükről tanúságot tegyenek egy más vallású
környezetben. Példájukból tanulhatnak mindazok, akik szerte a világon az
örök élet igéit hirdető Jézust keresik. Példájukból tanulhatunk mi is, ha
valóban él bennünk az örök élet vágya.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Tisztán látjuk, hogy korunkban milyen nagy szükség
van evangéliumod jó magjára, amely termést hozhat az emberi szívekben. A
te szeretetedet akarjuk viszonozni és sugározni embertársaink felé.
Támogass és lelkesíts bennünket, hogy ne féljünk tanúságot tenni a te
tanításodról és a te személyedről, hiszen benned mindenki felismerheti az
Igazságot. Segítsd munkánkat és szolgálatunkat, hiszen minden növekedés
egyedül neked köszönhető! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan
éljünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/