Napi evangélium

2013. május 13. – Hétfő

Amikor az utolsó vacsorán Jézus elmondta búcsúbeszédét, tanítványai megjegyezték: „Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most elismerjük, hogy mindent tudsz, és nincs szükség rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért hisszük, hogy Istentől jöttél.” Jézus így felelt: „Most hisztek? Eljön az óra – már el is jött –, amikor szétszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Mindezt azért mondtam nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot.”

Jn 16,29-33

Elmélkedés:

Jézus búcsúbeszédének hallgatása után az utolsó vacsorán az apostolok lelkesen azt állítják, hogy megértették Mesterük szavait és elhiszik, hogy az Atya küldte őt. A valósághoz azonban közelebb járunk, ha azt mondjuk, hogy valójában nem is sejtik, hogy ez a vacsora az utolsó Jézus számára és azt sem tudják, hogy most éppen búcsút vesz tőlük.
Egészen magabiztos az apostolok válasza és hitvallása. Jézus viszont világosan látja, hogy hitük mennyire korlátozott. Azt talán megértik, elfogadják, hiszik, hogy Jézus az Atyától jött, de nem tudhatják még, hogy milyen úton fog visszatérni hozzá a mennybe.
Jézus figyelmezteti őket, hogy hamarosan elérkezik hitük próbatételének ideje. Akik most lelkesen bizonygatják erős hitüket, néhány óra múlva csalódottan, zavarodottan, félelemmel a szívükben fognak elmenekülni a Jézus elfogására érkező katonák elől. Az apostolok az utolsó vacsorán azt állítják, hogy megértették a Mester szavait, de még ezen az estén értetlenül fogják szemlélni az ő szenvedésének kezdetét. Akik most együtt vannak az Úrral, másnap már elmenekülnek és nincsenek ott a keresztúton Jézus mellett. A Jézussal történő események bizonytalanságot ébresztenek bennük, megrendül hitük, s elszáll lelkesedésük. Csak a feltámadás és a Feltámadottal való találkozás változtat ezen, ébreszt új hitet bennük. A feltámadás, illetve a Feltámadottal való találkozás után már nem a múló lelkesedés jellemzi őket, hanem az elkötelezettség, s bátran hirdetik a Krisztus feltámadásáról szóló örömhírt.
Kérjük Istent, hogy a próbatételek idején se veszítsük el hitünket!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Tisztán látjuk, hogy korunkban milyen nagy szükség van evangéliumod jó magjára, amely termést hozhat az emberi szívekben. Támogass és lelkesíts bennünket, hogy ne féljünk tanúságot tenni a te tanításodról és a te személyedről, hiszen benned mindenki felismerheti az Igazságot. Segítsd munkánkat és szolgálatunkat, hiszen minden növekedés egyedül neked köszönető!
 

(FORRAS:INTERNET)