Napi evangélium

2013. május 1. – Szerda, Szent József, a munkás

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek.

Jn 15,1-8

Elmélkedés:

Szent Józsefnek, a munkásnak emléknapján a húsvéti időszak soros köznapjáról vesszük az evangéliumot, amelyben Jézus önmagát szőlőtőhöz, a mennyei Atyát a szőlőskert tulajdonosához, tanítványait és követőit pedig szőlővesszőkhöz hasonlítja. Beszédében így tanít: „Én vagyok a szőlőtő és Atyám a szőlőműves” (Jn 15,9), majd a következőkkel folytatja: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők” (Jn 15,5).
Hogyan értelmezzük példabeszédét? Az Egyház, az újszövetségi nép Isten szőlőskertje, amely közösséghez minden megkeresztelt ember tartozik. Az Egyház tagjai úgy kapcsolódnak Krisztushoz és rajta keresztül egymáshoz, miként a szőlővesszők a szőlőtőhöz. Az egyházi közösség tagjaként mindannyian arra törekszünk, hogy megőrizzük a Krisztushoz kapcsolódást, aki nélkül semmit sem tehetünk, s akiből életerőt merítünk. Egyedül általa tud lelki gyümölcsöket érlelni életünk. Ahogyan a szőlő termésének mennyisége és minősége egyaránt függ a kedvező időjárástól és az emberi munkától, ugyanígy a Krisztussal való élő kapcsolatunk is egyrészt Isten kegyelmének köszönhető, másrészt megkívánja a mi emberi közreműködésünket is.
Ha meghozzuk a döntést, hogy Jézussal akarunk élni és megtesszük felé az első lépéseket, akkor ő a segítségünkre siet. Kezdetben nem várja tőlünk, hogy azonnal bőséges termést hozzunk, hanem megelégszik azzal a kevéssel, amit a magunk emberi erejéből tudunk neki adni. De szüntelenül vigyáznunk kell arra, hogy hozzá kapcsolódjunk és belőle merítsünk erőt, nehogy elszáradjunk vagy terméketlenné váljunk. Ha látja bennünk az életképességet, a lelki erősség csíráját, akkor ő már tudja, hogyan kell alakítania életünket, hogy bő termést hozzunk. Célunk az, hogy megmaradjunk a Krisztussal való élő és éltető egységben, s a jócselekedetek gyümölcsét teremjük.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, te azt mondtad tanítványaidnak: Ti vagytok a világ világossága. A fény világít, szórja sugarát és elűzi a sötétséget. Engedd, Uram, hogy én is fénysugár lehessek! Hadd vigyem az öröm fényét az emberek közé, hiszen én is a te kegyelmed fényességében élek! Hadd legyek akaratod szerint a világosság gyermeke! Világítson az én életem is, hogy a téged kereső, utánad vágyó lelkek általam hozzád találjanak.
 

( Forras:internet)