Napi evangélium

2013. április 30. – Kedd

Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen! Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme. Rajtam ugyan nincs hatalma; hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát: úgy cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem.”

Jn 14,27-31a

Elmélkedés:

„Ne nyugtalankodjék a szívetek” (Jn 14,27) – szól Jézus az apostolokhoz, akik az utolsó vacsorán azért félnek, mert nem tudják pontosan, mi vár rájuk Mesterük távozása után. Jézus azzal bátorítja őket, hogy vissza fog térni és nem szűnik meg vele a személyes kapcsolat. Az ő szavaiból békesség sugárzik, ami éppen ellentéte az apostolok nyugtalanságának. Kereszthalálát követően csak fokozódik az apostolok nyugtalansága, akik félelmükben bezárkóznak. A feltámadt Krisztus jelenései alkalmával így szól hozzájuk: „Békesség nektek!” (Jn 20,19). E szavakkal nem csak békét kíván nekik, hanem jelzi, hogy ő a békesség forrása, ő adományozza az ember számára a békét. A prófétai jövendölésekben számos esetben előkerül a gondolat, hogy a Messiás eljövetelével és Isten uralmának megvalósulásával elérkezik a földre a békesség, amelyet minden ember áhít. Izajás próféta például a „béke fejedelmének” jöveteléről jövendöl, Mikeás pedig azt mondja az eljövendő Messiásról, hogy „ő maga lesz a béke.” A jövendölések megvalósulását Jézus születésekor tapasztalja meg a világ, amikor is az angyalok békét hirdettek a jóakaratú embereknek. Ahol pedig Jézus fellép, tanít, csodát tesz, ott a béke is megjelenik, bár tanítása felforgatja ennek a világnak a rendjét, hogy az isteni béke költözzön helyébe.
A mindennapi nehézségek miatt sokszor vesz erőt rajtunk a csüggedés és nyugtalanság tölti el szívünket. Valójában azonban nincs okunk az aggodalomra. Ha hiszünk Istenben, az ő gondviselésében, akkor nem érdemes nyugtalankodnunk. Emberi képességünk valóban kevésnek bizonyul sok élethelyzetben, de ha ilyenkor bizalommal Istenhez fordulunk, ő nem fogja megtagadni tőlünk a segítséget. Rá merem-e bízni életemet Istenre?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, adj erőt, nehogy kifulladjak az úton, hogy segítsük egymást a holnap felé haladtunkban, hátra nem tekintve, nem méricskélve, mibe kerül a segítség. Adj erőt, hogy bátran szembenézzek a jövő feladataival, melyeket várnak tőlem az emberek, vagyis Te. Adj erőt, hogy úgy reméljek, mintha ma reggel kezdődnék az életem.
 

(forras:internet)