Napi evangélium

2013. április 28. – Húsvét 5. vasárnapja

Abban az időben: Amikor az áruló Júdás kiment a teremből, Jézus beszélni kezdett: „Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne. Ha Isten megdicsőül benne, Isten is megdicsőíti őt saját magában, sőt hamarosan megdicsőíti. Fiaim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”

Jn 13,31-33a.34-35

Elmélkedés:

A szeretet tanúságtétel
A különféle sportágak közül azokat értékelem leginkább, amelyeknél a sportolónak nincs szüksége semmilyen eszközre, csak a saját testére. Nem használ gerelyt, diszkoszt, labdát vagy egyebet, nincs szüksége ütőre, evezőre és semmi másra, hanem csupán a testi ereje számít. Ki tud távolabb ugrani? Ki tud gyorsabban futni? Ki tud magasabbra ugrani? A magasugrásnál egyre feljebb teszik a lécet. Aki leveri, nem jut tovább. Egyre magasabbra teszik a lécet és egyre kevesebben maradnak versenyben, végül már csak egyetlen ember, a győztes. De ha ezt követően a győztes számára pár centiméterrel magasabbra tennék a lécet, azt ő is leverné.
Most egy hirtelen ugrással térjünk a mai evangéliumhoz! Jézus magasra teszi a lécet, amikor ezt mondja: „Új parancsot adok nektek. Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást!” (Jn 13,34). Már önmagában az is nagy teljesítmény, ha valaki őszintén és mindenféle szándék vagy előny nélkül szereti a másikat, az azonban még nagyobb követelmény, hogy olyan szeretettel forduljunk embertársaink felé, ahogyan Krisztus szeretett, szeret minket.
Valójában Jézus szeretet-parancsának ez az igazi újdonsága. Ez a kérés, parancs igazi kihívást jelent számunkra. Sokan persze nem szeretik a kihívásokat és visszarettennek. Úgy gondolják, hogy ez lehetetlen. Azt hiszik, hogy ez megvalósíthatatlan. Ember nem képes ilyen teljesítményre. Az ember nem képes olyan (mértékű vagy minőségű) szeretetre, mint az Isten. Ebben részben van igazság. De kér-e tőlünk Jézus olyat, amit nem tudunk megtenni? Mi értelme volna olyat kérnie tőlünk, amit valóban lehetetlen megtenni? Kér-e tőlünk Jézus olyat, amit ő maga nem tett meg? Ő a végsőkig elment a szeretet kifejezésében. Amikor vállalta a szenvedést, amely emberi testének okozott fájdalmat, és amikor vállalta a halált, amely emberi testéből szívta ki az életerőt, magát az életet, akkor a végsőkig elment, csakhogy az ember megismerje a szeretetet. Mi sokszor félünk odaadni, feláldozni életünket. Jézus nem félt ettől. A szeretet mindig önmagunk feláldozását, odaajándékozását jelenti, mégpedig visszavonhatatlanul.
A szeretet gyakorlása tanúságtétel, jel a világ számára. Jézus ezt mondja: „Arról tudják majd meg az emberek, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,35). Krisztus felénk irányuló szeretetének megtapasztalása indíthat el bennünket a szeretet útján. A keresztre tekintve megértjük, hogy Jézus szeretetből vállalta a szenvedést és a halált, a feltámadt Krisztussal való találkozás pedig megérteti velünk, hogy a feltámadásban a mennyei Atya Jézus iránti szeretete nyilvánult meg. Isten ugyanakkor bennünket is feltámaszt az örök életre, s ez irántunk való szeretetének jele.
Jézus Krisztus megváltó kereszthalála előtt gondolta volna egyetlen ember is, hogy Isten képes meghalni az emberért? Gondolta volna valaki, hogy Isten ennyire szereti az embert? Aligha. Ekkora szeretet elképzelhetetlen volt az ember számára, mégis megvalósult. Ne gondoljuk soha, hogy lehetetlen, amit Jézus kér tőlünk! Induljunk el az önfeláldozás útján! Induljunk el a tökéletes szeretet útján! Nehéz, de megvalósítható a szeretet. A szeretet megélése mindenki felé legyen tanúságtétel és jel arról, hogy hiszünk Istenben, aki maga a szeretet!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus, te úgy szerettél bennünket, hogy egykor életedet adtad értünk, s úgy szeretsz minket, hogy most is nekünk adod magad. A veled való élet biztosítja számunkra azt a szabadságot, amely megteremti a szeretet légkörét, hogy szabadon szerethessük Istent és embertársainkat. Te szabadon, kényszer és félelem nélkül adtad oda életedet, hogy megismerhessük a te végtelen, határtalan szereteted. Taníts bennünket arra, hogy szabadon és nagylelkűen ajánljuk fel életünket Isten és az emberek szolgálatára! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!
 

(Forras:Internet)