2013. április 26. – Péntek

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ne nyugtalankodjék a
szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok
hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: „Elmegyek, és helyet készítek
nektek?” Ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és
magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen
ismeritek az utat oda, ahová én megyek!” Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi
nem tudjuk, hová mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?” Jézus ezt
felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az
Atyához, csak általam.”
Jn 14,1-6

Elmélkedés:

„Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6) – olvassuk Jézus
szavait a mai evangéliumban. Az Egyház a kezdetek óta hittel vallja, hogy
egyedül Jézus az út, aki elvezet minden embert az Atyához, ő az igazság,
aki szabaddá tesz minket és ő az élet, aki örömre gyújtja szívünket.
E kijelentések igazságát akkor tapasztalhatjuk meg, ha nem csak
szavainkkal valljuk mindezt imádságainkban, hanem határozottan rálépünk az
útra, és elindulunk Jézussal a mennyei Atya felé. A krisztusi igazság
megismerése felszabadít bennünket, és a Krisztusban való élet igazi
örömmel tölt el. Az igazság útján elindulni azt jelenti, hogy az élet felé
törekszünk. Ez az út sok esetben keresztút, pontosan olyan, mint Krisztusé
volt. Mégis egyedül ez vezet az üdvösségre.
Az evangéliumokban szereplő személyek különféle utakon járnak. Egyszer a
lelkes hit útján, máskor a hitetlenség útján. Egyszer a hegyekre (lelki
magaslatokra), máskor a kietlen pusztaságba (lelki szárazság) vezető
utakon. Néha az Úr egyenes útjain, máskor messze eltávolodva attól. Az
életre vezető keskeny ösvényt csak kevesen választják, mert a többség a
pusztulás széles útján jár. Az emberek bejárják a városok kövezett utcáit
és a falvakba vezető poros utakat.
Eközben Jézus is nagy utat járt be. Ő mindig a maga útját járta. Az
emberekhez vezető utat, amely egyúttal az Atyához is vezetett. Járta a
keresztutat, amely a dicsőséges feltámadás felé vezető út volt számára. És
Jézus, aki azt mondta magáról, hogy ő az út, újra és újra útnak indul
napjainkban, hogy meghívjon minket: legyünk útitársai az Atya felé vezető
úton! Elindulok-e Jézussal? Engedem-e, hogy a hit útján vezessen?
Szeretném-e, hogy az Atyához vezessen?
© Horváth István Sándor