013. április 23. – Kedd

Abban az időben a templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt. Jézus éppen a templomban járt, Salamon oszlopcsarnokában. A zsidók körülvették őt, és megkérdezték: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!” Jézus így felelt: „Mondtam már nektek, de nem hiszitek el. Cselekedeteim, amelyeket Atyám nevében művelek, tanúságot tesznek rólam. De ti nem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.”

Jn 10,22-30

Elmélkedés:

A templomszentelés ünnepén részt vevő zsidók (feltételezhetően a vallási vezetők voltak a szóvivők) azt kérik Jézustól, hogy mondja meg nyíltan és egyértelműen, ha ő a Messiás, és lehetőleg bizonyítsa is ezt be valamilyen jellel. Ő azt válaszolja nekik, hogy korábban már többször is megmondta ezt és cselekedetei szintén ezt bizonyítják, de sem korábban, sem most nem hisznek neki a vallási vezetők. Miért teszik fel ismételten ezt a kérdést Jézusnak? Kétségtelen, hogy Jézus korában igen erős volt a Messiás-várás. Az eljövendő Messiásról szóló elképzelések azonban igencsak eltérőek voltak. A farizeusok olyan király vagy uralkodó érkezését várták a messiási időkben, aki katonai és politikai hatalommal rendelkezik, és megszabadítja a zsidóságot az idegen, római fennhatóság alól.
Ezzel ellenkezik az a messiás-kép, amiről Jézus beszél. Ez már nem illett bele a farizeusok elképzelésébe. A nép körében sokan hisznek Jézusban és megértik, hogy az Isten országának örömhíre és a megtérés megszabadítja az embert a bűntől. Ezt az örömhírt és szabadulást a Messiás hozza el mindenkinek. Jézus a lelki szabadulást hirdeti és cselekedetei is arról tanúskodnak. Ő azért jött a világba, hogy üdvözítsen minden embert. A zsidók újabb bizonyítékokat és csodákat akarnak, de az Úr nem teljesíti kérésüket. Mindazok a jelek, amelyeket véghezvisz, elegendőek bárki számára, hogy eljusson a hitre. Ne követeljünk újabb bizonyítékokat, hanem engedelmeskedjünk hittel a mi Urunknak!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Ó, Krisztus, Jó Pásztor, aki életedet adtad a nyájért, te keresésére indultál a hegyeken és a dombokon elkószált juhnak, és megtaláltad. Miután megtaláltad, azokra a vállakra vetted, amelyek majd a keresztfát viselik, és magaddal hordozva visszavezetted a menny életébe. Arra volt szükségünk, hogy Te, az Isten, felvedd testünket és meghalj, hogy nekünk életet adj. Veled együtt meghaltunk, hogy megigazuljunk. Veled együtt feltámadunk, veled együtt meg is dicsőülünk!