2013. április 17. – Szerda

Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot: „Én vagyok az élet kenyere.
Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha.
Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek. Minden, amit az Atya
nekem ad, hozzám jön. Aki tehát hozzám jön, nem utasítom el. Nem azért
jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak
akaratát, aki küldött engem. Aki pedig küldött, annak az az akarata, hogy
semmit el ne veszítsek abból, amit nekem adott, hanem feltámasszam az
utolsó napon. Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz
benne, örökké éljen, és én feltámasztom az utolsó napon.”
Jn 6,35-40

Elmélkedés:

Az élet kenyeréről szóló beszéd mai részében Jézus arról tanít, hogy ő az
élet kenyere. Ezt mondja: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem
éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha” (Jn 6,35).
Az örök élethez nem elegendő megismerni őt, hanem szükséges az is, hogy
vele éljünk, belőle táplálkozzunk. Az üdvösség azoknak lesz osztályrésze,
aki hiszi, hogy Jézus Krisztus valóban az Isten fia és a mennyei Atya
küldötte. Az üdvösség azé, aki hittel vallja, hogy az Oltáriszentségben
valóságosan jelen van az Úr Jézus, és rendszeresen él azzal a csodálatos
lehetőséggel, hogy az Úr Testével táplálja lelkét. Valahányszor magamhoz
veszem az ő Testét a szentáldozásban, kifejezem a vele való egységemet,
ugyanakkor jelenvaló válik az Egyházzal való egységem is, valamint hogy
vállalom a közösséget mindazokkal, akik Krisztus Testével táplálkoznak.
Ezt követően Jézus a benne hívőkről és a hitetlenekről beszél. Jézus
megismerése ugyan minden ember számára megadatik, de a hit nem. Az örök
életre csak az juthat el, aki hisz Jézusban, s aki az ő Testével
táplálkozik. Az Oltáriszentség titok marad emberi értelmünk számára, de
talán nem is megértenünk kell, hogy miként válik jelenvalóvá Krisztus az
átváltoztatott kenyérben, hanem szeretetünk jeleként magunkhoz vennünk e
kenyeret.
Imádság:

Uram, Jézus, taníts meg engem az alázatos és türelmes várakozásra! Taníts
meg engem arra, hogy téged érdemes várnom, a veled való végső találkozást!
Taníts meg engem arra, hogy ne azonnali eredményt várjak, hanem türelemmel
várjam a te kegyelmed növekedését bennem.