Napi evangélium

2013. március 22. – Péntek

Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre ő megkérdezte tőlük: „Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében. Melyik jócselekedetért akartok megkövezni engem?” A zsidók ezt válaszolták: „Nem a jócselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat.” Jézus ezt felelte: „A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt – és az írás nem veszítheti érvényét –, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött: Káromkodol! – mert azt mondtam, hogy Isten Fia vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában.” Erre ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből. Ezután Jézus újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott is maradt. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: „János ugyan egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult.” És sokan hittek Jézusban.

Jn 10,31-42

Elmélkedés:

A mennyei Atyával való kapcsolatáról tett kijelentései közül az egyik legfontosabb így hangzik Jézustól: „Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10,30). Később azt is hozzáteszi, hogy ő az Isten Fia. E kijelentései miatt a zsidók meg akarják kövezni őt, mert szavait káromkodásnak tartják, s ezért halálbüntetés jár törvényeik szerint.
Érdekes, hogy a zsidó vezetők, akik más esetekben nem értik Jézus szavait, most azonnal megértik, hogy miről beszél. Ha arról van szó, hogy Jézust káromkodás vádjával halálra lehet ítélni tanítása miatt, akkor nem kell megismételni szavait. A zsidók azonnal felfogják kijelentésének értelmét, s mindjárt köveket ragadnak, hogy megkövezzék. Közhely, hogy mindenki azt ért meg, amit hallani szeretne. Ha a megtérés volna a szándékuk, akkor megértenék Jézus bűnbánatra hívó szavát, ezt azonban elengedik a fülük mellett. Ha a megbocsátás élne bennük, akkor megértenék az isteni irgalmasságról szóló tanítást. De mivel Jézus vesztét szeretnék, ezért csak azt értik meg, ami halálbüntetést érdemlő káromkodásnak tűnik számunkra.
Jézus tudatában van annak, hogy ő az Isten Fia. Péter vallomása arról tanúskodik, hogy az apostolok és a tanítványok számára egyre világosabbá válik az ő istensége. Tanítását hallgatva és csodáit látva az emberek kezdik elhinni, hogy igazak Jézus állításai arra vonatkozóan, hogy Isten az ő Atyja. Jézus a kihallgatása során a főpap előtt is megvallja, hogy ő az Isten Fia. Haláláig ragaszkodik ehhez az igazsághoz, még akkor is, amikor úgy tűnik, hogy még az Atya is magára hagyta őt a szenvedésben, a kereszten. Az Atyának való engedelmessége és halála minden kételyt eloszlat. A kereszthalált látva a római százados megvallja, hogy ő valóban Isten Fia.
A kereszt az Isten Fiában való hit forrása. Nagyböjti utam a kereszthez vezet.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus, taníts meg engem arra, hogy a legkisebb dolgokban is felfedezzem az igazi öröm, az igazi boldogság forrását! A szegénység, a nélkülözés, a szomorúság és az üldöztetés nem lehet akadály számomra, hogy feléd közeledjek. Sőt, éppen ellenkezőleg, ezek segítenek a leginkább abban, hogy megtaláljalak Téged, s benned boldogságomat. Érzem közelséged, érzem gondviselésed, érzem irgalmadat, érzem jóságodat, érzem szereteted, s ez nekem a boldogság. Jézusom, veled mindenkinél boldogabb vagyok.
 

(Forras:Internet)