Napi evangélium

2013. március 9. – Szombat

Abban az időben az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották, másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta: „Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet adok mindenből, amim van. A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek! Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.”

Lk 18,9-14

Elmélkedés:

Két személyt és az ő emberi magatartásukat állítja szembe Jézus abban a példabeszédben, amelyet ma olvasunk az evangéliumban. Abban az időben a farizeusok a vallási élet példaképei voltak, s ezt nem csupán magukról állították, hanem az emberek is úgy tekintettek rájuk, mint akik a mózesi törvények pontos megtartására törekszenek. Velük ellenkezőleg a vámosok mindenki által bűnösnek tekintett személyek voltak, akik munkájukkal egy idegen, elnyomó hatalmat szolgáltak ki, valamint a maguk hasznára dolgozva, több vámot szedve becsapták az embereket.
Egy farizeus és egy vámos megy a templomba, hogy ott imádkozzanak. A farizeus imája valójában öndicséret, vallásos cselekedeteinek felsorolása. A vámos bűnei megbánásával, szerényen áll Isten elé, alig mer közeledni. Jézus az ő magatartását tartja követendőnek, és nem a farizeusét, ahogyan ezt hallgatósága várta volna. A vámos ugyanis bűnei beismerésével kezdi imáját, a farizeus viszont nem is gondol ilyenre, mert önmagát tökéletesnek tartja.
A farizeusi lelkületet könnyen felismerjük másokban, de annál nehezebben önmagunkban. Lehet, hogy volna mire büszkének lennem a vallásgyakorlat terén, de nem érdemes büszkélkednem, mert majd Isten ítéli meg cselekedeteimet. Az önteltség és az elbizakodottság helyett bűnbánattal, alázattal érdemes Isten elé állnom. Van miért bocsánatot kérnem, nem mondhatom, hogy bűntelen vagyok. A rendszeresen elvégzett szentgyónás hatásos eszköznek bizonyul a farizeusi lelkület kialakulása ellen.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus, te mindig meghallgatsz minket, bár emberi szavaink nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy adj meg nekünk mindent, ami üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert gondunkat viseled és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösségre.
 

(forras:Internet)