2013. február 5. – Kedd

Abban az időben, amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó
túlsó partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy
Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába
elé borult, és nagyon kérte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a
kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” Erre ő elment vele.
Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki már
tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen
kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre
rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és
hátulról megérintette a ruháját, így gondolkodott magában: „Ha csak a
ruháját érintem is, meggyógyulok.” És azonmód megszűnt a vérfolyása.
Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy
erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette
meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy szorongat a
tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?” De ő mégis körülnézett, hogy
lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz tudta,
hogy mi történt vele –, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az
igazságot. Ő így szólt hozzá: „Leányom, hited meggyógyított téged. Menj
békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”
Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték:
„Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?” A hír hallatára Jézus így
bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!” Péteren,
Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy
vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok
siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok
itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették.
Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját,
anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt.
Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm”, ami annyit
jelent: „Kislány, mondom neked, kelj föl!” A kislány azonnal fölkelt, és
járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a
csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne
tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
Mk 5,21-43

Elmélkedés:

Kilépni az adott probléma köréből és új lehetőséget keresni. Kilépni az
emberi tehetetlenség területéről és Isten segítségét kérni, aki számára
nincs lehetetlen. Talán ez a tanulsága a mai evangélium mindkét
történetének: Jézus feltámasztja a zsinagóga elöljárójának, Jairusnak 12
éves kislányát és meggyógyítja a 12 éve vérfolyásban szenvedő asszonyt.
Útja során odalép Jézushoz egy Jairus nevű férfi, és azt kéri, hogy jöjjön
el házukba meggyógyítani halálán lévő kislányát. Felcsattan belőlünk a
kérdés: Miért nincs otthon ez az ember? Miért nincs ott kislánya halálos
ágyánál? Miért nem marad az utolsó órákban lánya mellett? Mert illik ott
lenni a haldokló mellett, hogy az utolsó pillanatig éreztessük vele
szeretetünket és azt, hogy nem hagyjuk magára. Nagyon emberiek ezek a
kérdések és gondolatok, van bennük igazság. Jairus azonban túllép ezen az
igazságon. Azt világosan látja, hogy emberek, rokonok, családtagok már nem
segíthetnek haldokló kislányán. Nyugodjon bele ebbe a helyzetbe? Dehogy, ő
más lehetőséget keres, túllép az illendőségen, a szokásokon, és elmegy,
megkeresi Jézust, hogy segítségét kérje, mert hiszi, hogy ő tud segíteni
gyermekén.
A Jézus ruháját megérintő asszony esetében is hasonló kérdések jutnak
eszünkbe. Ennek az asszonynak otthon kellett volna maradnia bajával és nem
szabadott volna emberek közé mennie. De zárkózzon be ő is saját
problémájának házába? Az orvosok nem tudtak rajta éveken keresztül
segíteni, nem tudták meggyógyítani. Adja fel a reményt? Mondjon le végleg
a gyógyulás lehetőségéről? Törődjön bele, hogy élete végéig szenvedni fog?
Dehogy, ő is más lehetőséget keres. Megkeresi Jézust, mert hiszi, hogy ő
tud rajta segíteni.
Gondjainkban, betegségeinkben, bajainkban nem érdemes bezárkóznunk és
feladnunk a reményt, hiszen mindig van lehetőségünk Istenhez fordulni
segítségért. Vagy van más ésszerű lehetőség?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Vezesd, ó, Krisztus, valamennyi hűségest a hitben, hogy a keresztény hit
hassa át egész életüket, és bátor tanúságtevőkké tegye őket a világ előtt
üdvözítő küldetésed során, hogy az Egyház tudatos és cselekvő tagjai
legyenek, akik bizonyosak abban, hogy Isten gyermekei, és testvérek minden
néppel!
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/