október 17.
KENYÉRGOND
"És mind az egész föld Egyiptomba megy Józsefhez gabonát venni." 1Mózes 41,57
Isten mindig így kezdi, jön a nyomorúság, a bajok, a nehézségek. Itt az
éhség jött, és a testvéreknek Józsefhez kellett menni. õk nem tudták,
hogy a fáraó kormányzójához mentek. József szerintük régen halott volt
már. Ki gondolta, amikor Kánaánból Egyiptomba indultak, hogy most minden
napfényre kerül? õk kenyérért mentek. Földig hajoltak a kormányzó
elõtt. Pontosan úgy lett, ahogyan József megmondta. Józseffel Isten az
álmain keresztül beszélt. Velünk nem! A régi idõkben szólt Isten
álmokon, látomásokon keresztül, de a mostani idõkben az õ Igéjén át
beszél. Akkor nem volt még Ige, akkor "...sok rendben és sokféleképpen
szólott" az Isten. (Zsid 1,1). József megmondotta elõre, hogy testvérei
leborulnak elõtte. Meg is történik. - És nem jut eszükbe?! Józsefnek
eszébe jutott, de a testvérek elfelejtették. Nekik csak kenyérgondjuk
volt. A nehézségek késõbb jöttek. József azzal vádolja õket: "Kémek
vagytok ti, kik azért jöttetek, hogy az ország védtelen részeit
meglássátok." Hiába
mondják, hogy csak kenyérért jöttünk. Isten tudva és akarva engedi,
hogy reád szakadjanak a vádak. A testvérek, hogy mentsék magukat,
elmondják a történetüket. De vajon igaz, amit mondanak? "Legkisebbikünk
most atyánknál van, egyikünk pedig nincsen meg." A mondat mögött ott van
a bûn. Minden nehézség azért van, mert valamit elhallgatnak, és mi is
elhallgatunk! Börtönbe kerülnek, ahová õk juttatták Józsefet. Itt már
elmondják: "Bizony, vétkeztünk a mi atyánkfia ellen." A régi dolgokat
összekapcsolják mostani nyomorúságukkal. Vajon te is?!
Isten áldása legyen az áhitatok olvasóin!
Kommentáld!