Mindennapok .

Napi áhítat

11 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

TÜKÖR.

Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk? (Róm 8,34)

Szabálytalan görbéket rajzolva futottak végig az esőcseppek a templomablakok színes ólomüvegein. Az orgona mély levezető baritonjai beleolvadtak az égdörgés tompa morajába. Az oldalajtók résein belopódzó szél sután táncoltatta a fali tartókon álló mécsesek lángjait. Furcsán vibráló félhomály lebegett a falak között. Pár ember ült már csak a padokban, a többiek elsiettek a mise után, félve attól, hogy még intenzívebben kezdi hullatni könnyeit a mélabúba merült ég. Hátul álltam a szenteltvíztartó oszlopnál, szemben a hatalmas oltárral. Tekintetem eggyé vált Prokop Péter méltán híres falfreskójával, az Utolsó ítélettel. Legfelül Isten, majd Jézus, körülöttük pedig az üdvharsonákat fújó angyalok. Lenn jobbról a bűntelenek Mária előtt, balról a sátán társaságában a dorbézoló bűnösök egy-egy csoportja mesteri módon szimbolizálva. Némely tekintet, arcél, sokatmondó gesztus mintha a hétköznapjaimból ismerős lenne mindkét oldalon. Talán ott vagyunk mindannyian valamelyik karakterbe bújtatva.
Az esőfelhők tovaúsztak, a Nap kifésülte összegyűrt sugarait és beborította fényével az oltárt, a freskót, mintha lemosta volna a képet a falról. Olyan volt már, mint egy csillogó tükör, óriási fehér fénygömb. Sokáig néztem, néztem, végül kitisztultak a kontúrok, és ott álltam én, szemben önmagammal...

Imádság: Uram, te tudod, ki vagyok. A tiéd vagyok. Ámen.

Az egyedüli megtartónk és üdvözítőnk: Jézus Krisztus

Címkék: 2012.szeptember.27