TÜKÖR.
Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk? (Róm 8,34)
Szabálytalan görbéket rajzolva futottak végig az
esőcseppek a templomablakok színes ólomüvegein. Az orgona mély levezető
baritonjai beleolvadtak az égdörgés tompa morajába. Az oldalajtók résein
belopódzó szél sután táncoltatta a fali tartókon álló mécsesek
lángjait. Furcsán vibráló félhomály lebegett a falak között. Pár ember
ült már csak a padokban, a többiek elsiettek a mise után, félve attól,
hogy még intenzívebben kezdi hullatni könnyeit a mélabúba merült ég.
Hátul álltam a szenteltvíztartó oszlopnál, szemben a hatalmas oltárral.
Tekintetem eggyé vált Prokop Péter méltán híres falfreskójával, az
Utolsó ítélettel. Legfelül Isten, majd Jézus, körülöttük pedig az
üdvharsonákat fújó angyalok. Lenn jobbról a bűntelenek Mária előtt,
balról a sátán társaságában a dorbézoló bűnösök egy-egy csoportja
mesteri módon szimbolizálva. Némely tekintet, arcél, sokatmondó gesztus
mintha a hétköznapjaimból ismerős lenne mindkét oldalon. Talán ott
vagyunk mindannyian valamelyik karakterbe bújtatva.
Az esőfelhők tovaúsztak, a Nap kifésülte összegyűrt sugarait és
beborította fényével az oltárt, a freskót, mintha lemosta volna a képet a
falról. Olyan volt már, mint egy csillogó tükör, óriási fehér fénygömb.
Sokáig néztem, néztem, végül kitisztultak a kontúrok, és ott álltam én,
szemben önmagammal...
Imádság: Uram, te tudod, ki vagyok. A tiéd vagyok. Ámen.
Az egyedüli megtartónk és üdvözítőnk: Jézus Krisztus
Kapcsolódó hírek:
Túrmezei Erzsébet
Ma olvastam.
Meglesz a te cselekedetednek jutalma.
Szeretett gyermekem.