Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy
aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn 3,16)
Olyan elhatározással ébredtem, hogy szomorú napom
lesz. Végül is nagypéntek volt, amikor Jézus meghalt. A böjtölésen
töprengtem, a nagypénteki hagyományon, ami Krisztus követőit arra hívja,
hogy a szenvedésére emlékezzenek. De azután éhes lettem. Arra
számítottam, hogy odakint szomorkás idő van, de ahogy kinéztem az
ablakon, csodálatos tavaszi napban gyönyörködhettem. Egyszerűen nem
bírtam nem jókedvű lenni.
Lementem a földszintre, és megpillantottam a lányom üzenetét. Arra
emlékeztetett, amit én szoktam mondani: "Isten szeret téged, és én is." A
szavai segítettek megérteni valamit.
Eszembe jutott, hogy múlt éjjel egy világos gondolattal ébredtem az
éjszaka közepén: Isten mennyire szeretett minket, ha feláldozta Jézust!
És mennyire szeret minket Jézus, ha képes volt elviselni ekkora kínt!
Hogyne tudnék örülni, amikor felfogom és érzem Isten szeretetét? Azon a
reggelen is öröm töltött el, mert nagypéntek jó alkalom az örömre.
A legelső nagypéntek szomorú volt, de azóta minden nagypéntek egy
boldog emlékeztető arra, hogy Jézus meghalt a bűneinkért, és húsvét
hajnalán legyőzte a halált értünk.
Imádság: Drága Urunk, köszönjük végső áldozatodat, amit mindnyájunkért elvégeztél a legelső nagypénteken. Ámen.
Nagypéntek megmutatja, Isten mit tett megváltásunkért.
Kapcsolódó hírek:
Jobbulást
MEGBECSÜLÉS.
Levél Billynek, a bohócnak
Ma olvastam. Mt 14,22-33.