A Katolikus Egyház augusztus 15-én Szűz Mária halálát
és mennybevételét, vagyis Nagyboldogasszony napját ünnepli. Ferenc pápa
így fogalmaz: Mária hite életút. A zsinat leszögezi, hogy Mária a „hit
zarándokútját járta” (LG, 58). Ezért ő előttünk jár ezen a zarándokúton,
elkísér és támogat bennünket.
Domenico Ghirlandaio: Szűz Mária mennybevétele (1486–90)
Az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó édesanyjának,
Máriának holttestét nem engedte át a földi enyészetnek, hanem röviddel
halála után föltámasztotta és magához emelte a mennyei dicsőségbe.
Jeruzsálemben az 5. században már biztosan megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae,
azaz „a szentséges Szűz elszenderülése” névvel illették. A 6. század
során egész Keleten elterjedt az ünnep. Róma a 7. században vette át, s a
8. századtól kezdve Assumptio beatae Mariae-nak, azaz „a
Boldogságos Szűz mennybevételé”-nek nevezték. XII. Piusz pápa 1950.
november 1-jén hirdette ki hittételként, hogy a „Boldogságos Szűz Mária
földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt
felvétetett a mennyei dicsőségbe”.
Szent István király olyan fontosnak tartotta Mária égi
születésnapját, hogy ezen a napon ajánlotta Magyarországot Szűz Mária
oltalmába. Ezért nevezzük őt Magyarország égi pártfogójának, vagyis
Patrona Hungariae-nak. Szent István 1038-ban Nagyboldogasszony napján
hunyt el.
Nagyboldogasszony hazánkban olyan kötelező ünnep (ezeken a
katolikusoknak az Egyház szentmisén való részvételt ír elő), amely nem
szükségszerűen esik vasárnapra.
Forrás: MKPK Sajtószolgálat
Magyar Kurír.
Kommentáld!