Zöld erdőben kicsi tisztás,
S a tisztáson áll egy kis ház.
A háznak van egy lakója,
ő a zöld erdő manója.
Nagy az orra, nagy a füle,
Lapátnyi a két tenyere.
Kócos haja és zöld bőre -
Jól illenek az erdőbe,
Mindennapi jó szokása:
Elindul a "nagyvilágba",
Barangol a nagy erdőben,
Mert ideje az van bőven.
Egy hűvös őszi délelőtt,
Összeszedett minden erőt,
S elballagott jó messzire,
Egész az erdő mélyibe.
Délben szépen megebédelt -
Otthonról hozta az ételt -,
S miután pihent kevéskét,
Újból szaporázta lépté,
Átugrott egy kis patakon,
Átvágott több bozótoson,
Megmászott egy csomó nagy fát,
Hátha lát valami furcsát.
Meg is látott három szarvast,
Kettő rókát és egy farkast.
Szeme megakadt egy hegyen.
Gondolkodott: mit is tegyen?
A hegyhez menjen, vagy haza?
-
Ezen járt a manó agya.
Ha elvándorol a hegyig,
Nem érhet haza estelig.
Estére hol talál szállást,
Ha megunja a járkálást?
Legfeljebb nem als
El is ballagott a hegyig,
Az út eltartott estelig.
Keresett egy nyugodt helyet,
Amely pihenőhe
Talált is egy nagy barlangot,
Ámde furcsa hangot hallott,
Amely az üregből jött elő,
S rezgett tőle a levegő.
Óvatosan fáklyát gyújtott,
Aztán a barlangba kúszott.
Feltárult a szörnyű látvány:
Odabenn horkolt egy sárkány.
Nagy Gábor.
Kommentáld!