Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata.
A többi nem az.
A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal.
Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a “valóság”,
amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a
hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset.
Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a “senkihez
sincs közöm” életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor.
Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy “Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!”
– miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: “Itt
akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!”
Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk.Felébredünk.
Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát
rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és
elkezdünk egymásban, egymásért élni.
Köszönet az írónak.
Bejegyezte.Szántónémária.
Néha elég egy mondat......
Kapcsolódó hírek:
Élet.Nagyon szép szó!!!
Napi Evangélium.