A lelki nyitottságot csak akkor tanácsolom, ha otthon vagy magadban.
Égnek a vonalak! Dőlnek rám a kétségbeesett, indulatos válaszlevelek. Múltkor azt írtam, hogy nyiss az emberek felé. Hogy magányodnak talán éppen a zártságod az oka. "Ereszd le kővárad hídját, hogy bejöhessenek rajta." Sokan megtették, s most azt írják nekem, itt maradtak vesztesen, kifosztva. Miféle tanácsokat adok én?
Igazatok van! Nem írtam meg, mit értek nyitottságon. Nem Pinokkió naivitását, aki bárhová elcsalható, bármiféle Róka komával. Csak az erős és értelmes nő lehet nyitott, aki otthon van magában. És nem mindenkinek nyit! Ismeri a befogadás művészetét, tud hívni, behívni, bevonzani - de nem bárkit. Tudom, hogy ma sok a "senki", a "bárki" és az "akárki". Túl sok. És nincs "Valaki".
Ilyenkor jobb egyedül. Jobb az önvédelem. Sokan élnek vele, és jól teszik. De van egy veszélye. Ráfagy a nőre a páncélja, s nem tudja levetni már. A nyitottság a szeretet veszélyes kockázata. Merészség kell hozzá, igaz. És erő. Valaha úgy mondták: női mágia. Titkot mondok, férfititkot. Kimondhatom, mert már öreg vagyok: Sokkal erősebbek vagytok, mint mi!
Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is.
Kommentáld!