Ravaszul van ez kitalálva. Az önző, egocentrikus ember, aki mindenki
ellen él, legszívesebben egyedül csinálna mindent, önmagának, a saját
örömére, a maga hasznára. De ez nem megy sokáig. Nem volt a teremtésben
szomorúbb látvány, mint amikor még csak egyetlen ember élt az
Édenkertben, Ádám. Ránézett az Isten, és azt mondta: – Nem jó az
embernek egyedül! – Nagyon szánalmas lehetett, szegény. Szerintem
didergett a félelemtől. Azóta anya nélkül nem tudunk megszületni. Nem a
megtermékenyülésre gondolok, mert az is kettős játszma, hanem magára a
méhen belüli együttélésre egy másik lénnyel, és az utána következő,
kölcsönös odaadottságra.
Ketten kellünk hozzá. Ahhoz, hogy élni kezdjen bármi, egy
gondolat, egy érzés, egy történet, ketten kellünk. Én vagy te, csak
elkezdhetjük.
Levegő nélkül kb. 2-3 percet bírunk ki. Szeretet nélkül valamivel
többet, de az már nem élet. A postás még hozza a levelet, a számláidat
befizetheted, de már egy házat nem építhetsz egyedül, és semmit sem
csinálhatsz önmagad, egyedül. A hajótörött Robinson megpróbált egyedül
élni egy sivár szigeten, de ott sem akkor menekült meg, amikor a
hullámok partra vetették, hanem amikor jött végre egy másik ember. Egy
bennszülött. Úgy hívták: Péntek. Milyen megváltó, nagy pillanat
találkozni egy Péntekkel! Várj rá!... És el ne engedd, ha jön!... És
mondd: „Péntek! Péntek!...Maradj velem, Péntek, én is veled leszek!”
Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és
gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban
megismered önmagadat, a társadat – és talán az életedet is.
Kapcsolódó hírek:
....Boldogság gyere haza ....