(Az egyik leprás) arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. (Lk 17,16)
A múltkoriban egy este erős fejfájás és magas
vérnyomás miatt be kellett vinnem édesanyámat a kórház sürgősségi
osztályára. Az orvos megvizsgálta, kikérdezte, majd gyógyszert rendelt,
hogy a vérnyomását lecsökkentse. Miután a nővér beadta a gyógyszereket,
édesanyám állapota könnyebbedett. Amikor az orvos visszatért, hogy újra
megvizsgálja, és hazaengedje a kórházból, édesanyám azt mondta neki:
"Szeretnék köszönetet mondani azért, hogy ma éjjel segített rajtam".
Az orvos így válaszolt: "Először mondják ezt nekem, és nagyon
jólesik hallani. A legtöbb ember csak azt kérdezi: Mikor mehetek már
haza innen?"
Ez az esemény emlékeztetett a tíz leprás történetére. Jézus azt
mondta nekik, mutassák meg magukat a papoknak, és meggyógyulnak. Mind a
tíz meggyógyult, de csak egy tért vissza, hogy köszönetet mondjon
Jézusnak, és dicsőítse Istent.
Túl gyakran vesszük természetesnek az áldásokat. Elfoglaltak
vagyunk, vagy nem törődünk vele, hogy köszönetet mondjunk Istennek. A
Zsolt 92,1 azt mondja: "Jó dolog hálát adni az Úrnak". Hálás vagyok
édesanyám példájáért. Szeretnék hasonlítani hozzá, és a leprás példáját
követni, aki hálás volt, és időt szakított a köszönetmondásra Jézusnak a
gyógyulásáért.
Imádság: Köszönjük Istenünk, hogy mindig gondod van ránk, és mindazt megadod, ami jó nekünk. Ámen.
Naponta mondjunk köszönetet Istennek és az embereknek.
Kapcsolódó hírek:
Jobbulást
MEGBECSÜLÉS.
Levél Billynek, a bohócnak
Ma olvastam. Mt 14,22-33.