Volt egy lány, aki nem szeretett,
Magába zárkózót és a szívét nem nyitotta meg.
De egy nap megváltozott minden , az élete.
Nem hitték volna, hogy szerelmes lesz egyszer.
Egy gyönyörű nyári nap volt,
A levegő csak úgy izzadt s fórt.
A könyvtárba indult a leány,
A küszöbön lépett volna át,
De abban a pillanatban jött egy srác.
Megpillantották egymást s ráköszönt a srác.
A lány szótlan volt, nem tudott mit mondani,
Hogy miért nem reagált, nem tudni....
S némán ment tovább,
és mondott valamit de nem lehetett érteni szavát.
Hazament és sokszor eszébe jutott a srác,
Nem volt olyan nap, hogy ne gondolt volna rá.
A lány gyakran látta őt.
Egyik reggel az idő ködös volt,
A lány ismét a könyvtárba indult,
S egy zöld wolsvagen elé gurult.
Az a titokzatos srác szált ki,
A lány abban a pillanatban a szívét nyitotta ki.
Köszönt a srác, a lány csak némán állt.
Ez lett hát, szerelmes lett talán? Az lett ám.
Este volt már, a nap ment lefelé,
A strandon a lány volt csak és egy ismeretlen férfi.
Fent a nagy medencében élvezték a víz izét.
Még egyszer csak fel jött a nagy ő.
Sürgetett mindenkit az idő.
A srác szemezgetett a lánnyal.
Beszéltek, s úgy volt hogy találkoznak nappal.
A lány nagyon szerelmes lett,
Világ vége is lehetett,
Őt nem érdekelte, csak az ő szerelme.
Végül nem találkoztak más nap,
S a lányt elöntötte a szomorú gyötrelmes bánat.
Sokáig nem látta a nagy szerelmét a lány.
Kiderített mindent, ki ő , hol lakik,
van-e testvére mivel foglalkozik.
Egy nap megtört a csoda,
a lány Eszméletlenül zaklatta.
De a srác nem akart már tőle semmit, s ekkor
a lány megfogatta, küzdeni fog az utolsó csepp vérig.
Telt múlt az idő, és elröppent a fél év.
Addig a lány csak némán szerette.
Úgy február körül, ismét találkozott a sráccal.
Beszéltek, s elkezdte a lányt hitegetni gyönyörű álmokkal.
A lány nagyon örült, s hitt rácnak és a szép álmoknak.
Eleinte jól ment minden.
De a srácnak nem volt ez szerelem.
A lányt minden héten megsiratta,
De a lány tűrte, hisz szerette, s akarta.
De kegyetlen három hónap után
Kiderült minden hazugság.
A srác szíve elvolt már adva.
Egy másik lánynak adta.
A lány eltört érzelmileg.
S felmerült benne, hogy "élni? ugyan minek?".
A srác kihasználta, de a lány
nem így képzelte ezt álmaiban.
Az idő nem gyógyította be a sebeket.
De a lány azt hitte ismét szerelmes lett.
Jött egy férfi, s a lány ismét akart élni.
Elvoltak szépen, mindenki ezt remélte,
hogy majd a férfival új életet kezd.
Gyönyörűen megvoltak a férfi szerette a lányt.
De a lány szívét még mindig másnak adta át.
A lány régi szerelme, rájött hogy szereti a lányt.
Ultra kelt hogy megkeresse hát, és megbocsássa hatalmas vétkes hibáját.
De a motorra szálva, nem gondolta a srác, hogy utolsó útjára indul majd.
S az igaz szerelmét nem láthatja többé, s nem karolhatja majd.
Könnyes szemmel indult útnak,
nem figyelte elég rendesen az utat és akkor történt meg
a baleset.
Elvitte a mentő s értesítették a lányt.
Egy percet sem tétovázott hanem ö is motorra szállt.
Sírt a sisak alatt, s elmélkedett mi lett
azzal a sráccal, kit egykor annyira akart,s még most is akar.
A lány nem figyelt, s egy kamion alá csúszott,
s abban a szent pillanatban vére folyt.
Elvitte a mentő, s a srác akkoriban nem tudhatta hogy soha nem láthatja őt.....
Mindketten életveszélyes állapotba kerültek ugyanarra az osztályra.
A srác felébret...... de a lány nem.........
A srác eltemette, fájó szível, s mardosta a lelki ismeret......
hogy egy lány miatta halt meg, mert szertette...
a sírjára ez volt ráírva: