Az emberi agy maga csoda: szivacsként szívja magába az információt, sohasem pihen, sohasem áll meg. Még aközben is gondolsz valamire, hogy beszélsz, tévét nézel vagy olvasol. Amíg te alszol, agyad feldolgoz, rendszerez, összepárosít. Aztán egyszer csak kérdeznek tőled valamit, és a szinte végtelen kapacitású gépezet működésbe lendül: egyik szemet köti a másikhoz, míg végül a hosszú lánc végén, a legelrejtettebb kis fiókban rábukkan az emberi agy maga csoda: szivacsként szívja magába az információt, sohasem pihen, sohasem áll meg. Még aközben is gondolsz valamire, hogy beszélsz, tévét nézel vagy olvasol. Amíg te alszol, agyad feldolgoz, rendszerez, összepárosít. Aztán egyszer csak kérdeznek tőled valamit, és a szinte végtelen kapacitású gépezet működésbe lendül: egyik szemet köti a másikhoz, míg végül a hosszú lánc végén, a legelrejtettebb kis fiókban rábukkan arra az információra, amely már évtizedek óta eszedbe sem jutott, arra az információra, amely már évtizedek óta eszedbe sem jutott.

De az is előfordulhat, hogy csúfos játékot űz veled: megszépíti vagy éppen elcsúfítja emlékeidet, tárgyakat, épületeket helyez át máshova a térben, arcokat rendez át, neveket zavar össze. Érdekes szervünk az agy, melyről, hiába fejlődik a tudomány, még mindig nem tudunk eleget. Sok mindent például fel sem fogunk.

Tudtad? A megrázó élmények és a heves érzelmekhez köthető emlékek sokkal tovább maradnak meg agyunk hosszú távú emlékeket tároló részében, mint az átlagos, mindennapi dolgok. Sajnos valóban igaz, hogy a rossz dolgokra hajlamosak vagyunk részletesebben, tisztábban emlékezni, mint a jó élményekre. Agyunk ugyanis ilyenkor egy ősi túlélési ösztönnek engedelmeskedve minden részletet rögzít, hogy az emlékek a jövőben figyelmeztetésként szolgáljanak.

Tudtad? Korábbi kutatások bizonyították, hogy minél többet tudunk, annál könnyebben tanulunk: a művelt, iskolázott emberek általában sokkal több tudást képesek felhalmozni, mint a kevésbé iskolázottak. Ezzel azonban együtt jár az is, hogy emlékezési képességeik könnyebben romlanak. Minél többet tudunk, annál többet kell felejtenünk, agyunk ugyanis az új információknak a régi emlékek törlésével csinál helyet.

Tudtad? Agyunk öregedésével és a hippokampusz funkcióinak romlásával együtt jár az epizodikus memória romlása is. Így az idősebbek nehezebben emlékeznek vissza arra, hogy bizonyos esetekben mit láttak, hallottak, éreztek. És mivel az emlékezésért és a képzelőerő működéséért ugyanaz az agyi rész felelős, az idősebbek fantáziája is szegényesebb, és nehezebben képzelik bele magukat fiktív helyzetekbe. Az idősek jó agyi funkcióinak megőrzéséhez fontos a megfelelő, antioxidánsokban és tápanyagokban gazdag étrend, a testmozgás és a rendszeres agytorna. Ezzel körülbelül a felére lehet csökkenteni az időskori elbutulás kialakulásának esélyeit.

forrás:internet