Mindenben Hálákat adjatok.

1Thess. 5,18: Mindenben hálákat adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézusban tihozzátok.
Gyakori, hogy a hívők, miután elmondták a hit imáját valamely szükségükkel kapcsolatban, megkérdezik, mit kell illetve lehet még tenni? Miután pedig azt a választ kapják, hogy ezután már ,,csak" hálát kell adniuk a beteljesülésig, kicsit csalódottnak látszanak. Jobban megnyugtatná őket, ha ,,tehetnének" még valamit. De vajon a hálaadás nem cselekedet-e?
Az Ige a dicséretet és a hálaadást szellemi áldozatnak nevezi. Minket pedig szent népnek, királyi papságnak. (1Pét. 2,9)
A mi papi feladatunk, szent munkánk a hálaáldozat bemutatása, ami megdicsőíti Istent. A hálaáldozatot Isten rendelte el, és Ő soha nem kér tőlünk értelmetlen, haszontalan cselekedeteket.
Zsolt. 50,23: Aki hálával áldozik, az dicsőit engem... Ez önmagában is meg kell, hogy győzzön bennünket a hálaadás fontosságáról.
A (Fil. 4,6: Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.) arra bíztat bennünket, hogy imádságunkban és könyörgésünkben minden alkalommal (tehát valahányszor kérünk valamit) hálaadással tárjuk fel szükségünket Isten előtt, mert ha így tesszük, (Fil. 4,7: És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.) az Istennek békessége, mely minden értelmet (minden kételyünket, aggályunkat, minden elképzelésünket és érzéseinket) felülhalad, meg fogja őrizni a szívünket és gondolatainkat a Krisztus Jézusban. A hálaadás tehát szoros kapcsolatba fűzi a szellemünket és a lelkünket az Atyával. A hálaadás örömet gerjeszt a szívünkben, és az öröm újabb hálaadást. A hálaadás célja és értelme a közösség, a szeretetközösség Gondviselő Istenünkkel, Atyánkkal.
Tudjuk, az Ószövetség a tanulságunkra íratott meg, és a törvény fizikai rendelései mélyen összefüggenek a szellemi Izrael, azaz a mi áldásainkkal. A törvénynek a hálaáldozattal (néhol békeáldozatnak nevezi a Károli-fordítás) kapcsolatos rendelései világossá teszik, hogy a hálaadás értelme az áldozó ember közössége a Mindenhatóval. A hálaáldozat gyümölcse pedig a kölcsönös öröm, a Gondviselő és a megajándékozott, megáldott ember közös öröme.
Isten és az újjászületett gyermekei között az Úr Jézus örökre megbékéltető áldozata folytán elhárult minden akadály. Ennek a békességnek teljes bensőségében örvendezhetünk szüntelen. Minden a hálaadásnak ebben a közösségében nyeri el a tökélyét. Mindennek, amit az üdvösségünk hozott, minden áldásnak a valóságos értéke a hálaadás közösségében mutatkozik meg a számunkra, ott ragyog fel a teljességében az Ő színe előtt. Ez a kölcsönös öröm, az úr öröme őrzi meg a szívünk békességét a várakozásban, amikor kitartó hitre van szükségünk. Ez tesz bennünket képessé, hogy szívből hálát adjunk Istennek azért is, amit még nem birtokolunk az örökségünk dicsőséges gazdagságából.
Zsolt. 107,31-32, 43: Adjanak hálát az Úrnak az Ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért! És magasztalják fel Őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék Őt a vének ülésében!
A bölcs eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!

Forrás: Örömhíradó