Az adventi gyertyák színe, de még a száma sem mindig azonos. Ha az adventi koszorúra gondolunk, négy gyertyaláng jut először eszünkbe, pedig a legelső adventi koszorún – 1839-ben – sokkal több gyertya égett.

A hamburgi árvaház gyermekeinek kocsikerékből készített adventi koszorúján 4 nagy fehér gyertya világított a vasárnapokon, a hétköznapokon pedig (a hétköznapok számától függően) 19 vagy 20 kisebb, fehér gyertyát gyújtottak meg. A gyertyanaptár erősödő fényével jelezte a karácsony és vele Jézus születésének közeledtét. Az adventi koszorú készítése gyorsan divatba jött, a 19. század végére (hazánkban a két világháború közötti időszakra) szinte minden családban általánossá vált a karácsony első négy hetét gyertyagyújtással ünnepelni.

Lila és rózsaszín

Bár az első adventi koszorú készítője Johann H. Wichern evangélikus lelkipásztor volt, az adventi gyertyák hagyományos színeit mégis a római katolikus liturgiából kölcsönözzük. Az advent ugyanis – a húsvéti előtti időszakhoz hasonlóan – nemcsak a várakozás, hanem a böjt és a bűnbánat időszaka is, amit a katolikus liturgiában lila színnel jelölnek. Ezért az adventi időszak és az adventi gyertyák színe általában lila, kivéve egyet. A gyertyagyújtás sorrendjében a harmadik gyertya színe rózsaszínű, mivel a (bűn)bánatba már egy kis öröm is keveredik, ahogy egyre közeledik a karácsony.

A katolikus népi vallásosságban minden gyertya szimbolizál valamit. Az első a hit gyertyája, Ádámot és Évát jelképezi, hiszen a bűneset után nekik ígérte meg Isten először, hogy elküldi a Megváltót. A második a remény gyertyája, amely a zsidó népet jelképezi, akik évezredeken keresztül várták a Messiást. A harmadik, a rózsaszín gyertya Szűz Máriáé, és azé az örömé, hogy a Fiú a földre jött. A negyedik Keresztelő Szent Jánosé, aki utat készített Jézusnak az emberek szívében, ez a szeretet gyertyája.