Csendes idő Istennel...
„… szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.” (Jób 23:12 Károli)
Az Istennel töltött idő több egy jó ötletnél, ez létfontosságú a lelki
túléléshez, elengedhetetlen a lelki növekedéshez és éretté váláshoz. „De
hiszen minden héten megyek templomba” – mondod. El tudod képzelni, mi
történne, ha hetente csak egyszer ennél? Jób pátriárka ezt mondta:
„szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.” Péter a
Szentírást az anyatejhez hasonlítja (ld.
1Péter 2:2), a Zsidókhoz írt levél írója pedig szilárd eledelhez (ld.
Zsidók 5:14). A csendesség ideje egy lelki fürdőhöz is hasonlít. Jézus
azt mondta: „ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam
nektek” (János 15:3). Minden nap lezuhanyozunk azért, hogy tiszták
maradjunk, és elkerüljük a kellemetlen testszagot. Nem könnyű olyan
embernek a közelségét elviselni, aki büdös, ráadásul azt is kockáztatod
ezzel, hogy megsértődik, ha erre felhívod a figyelmét. De ha szereted,
megteszed. Jézus is megmondta Péternek: „botránkoztatsz engem, mert nem
az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint” (Máté 16:23). A
lényeg: ha nem véded az Istennel töltött csendes idődet, akkor:
1) el leszel vágva erőd, útmutatásod és bölcsességed forrásától;
2) Isten csak korlátozott mértékben tud használni;
3) keresztyén életed ellentmondásos lesz.
Azt mondod, nincs időd? Neked is pont ugyanúgy 168 óra jut egy hétre,
mint bárki másnak! Azt, hogy hogyan használod fel, az határozza meg,
hogy mit tartasz legfontosabbnak. Tehát, ha úgy gondolod, hogy az
Istennel való közösség fontos, akkor szánj időt rá!
Kommentáld!