El sem lehet sorolni...

Hálás vagyok azért, mert megpróbált. Még akkor is, ha elestem. Mert ezáltal újra emlékezhetek arra, hogy Nélküle semmi vagyok. De láthatom, hogy Vele mivé lehetek!

Hálás vagyok azért, mert megítélt. Mert ezáltal tudom, hogy "fia" vagyok ( még akkor is, ha lány vagyok :)-a szó szellemi értelmében fia, gyermeke), és tudom, szeretetből tette. Nem akármilyen szeretettel. Leírhatatlanul nagy, féltő szeretettel. Azért, mert vagyok annyira fontos Neki, hogy nem akarja, hogy bűnök válasszanak el Tőle. Mert azt akarja, hogy tiszta legyen a szívem, hogy megmutathassa az Ő erejét az életemen. Annyira ámulatba ejt, ha belegondolok, hogy a szent és hatalmas Istennek fontos, hogy én, egy kis apró ember a több milliárdból a helyemen legyek. Hogy utánam jön. Hogy azt akarja, én is szentségben maradjak. Hogy mennyi mindent megtesz és megtett ezért, és hogy mennyire hűséges, hosszútűrő, és nem csak egy-két esélyt ad arra, hogy felálljak.

Hálás vagyok a kegyelemért. Jézusért, a keresztért, hogy Őáltala szabad utam van az Atyához. Hogy Ő meg tud indulni a gyengeségeinken. Hálás vagyok azért, mert bizalommal jöhetünk a kegyelem királyi trónjához, leborulhatok Jézus lábaihoz és kérhetem, hogy vegye el a bűneimet. És Ő megtisztít, és felemel.

Hálás vagyok azért, hogy ismerhetem Jézust. És hogy ez nem csak azt jelenti, hogy tudok a létezéséről, hanem igazi kapcsolatom lehet vele, hogy beszélgethetek vele, hogy mindig tovább visz és újabb dolgokra tanít engem. Ismerhetem a Királyok Királyát, az egyetlen, élő, hatalmas és cselekvő Istent, akinek szavára előállt a mindenség. Hálás vagyok az Ő kikutathatatlan és kimeríthetetlen bölcsességéért, amit a Bibliában megismertet velünk. Hálás vagyok, hogy kezembe foghatom az Igét, és eközben is Vele találkozhatok, Róla tanulhatok. Hálás vagyok azért, amikor valamit kijelent nekem az Igéből, amit azelőtt esetleg csak az eszemmel tudtam, de Ő élővé, az életem részévé teszi.

Hálás vagyok az emberekért, akiket mellém adott. A családomért, akkora kegyelem, hogy ilyen családban élhetek! A szüleimért, azért, ahogyan felneveltek, azért, hogy tudtak határokat húzni, de mindezt szeretettel. Hogy most is mindent megadnak, amire szükségem van. És hogy épülhetünk egymás hitéből. A testvéreimért, a nővéremért és családjáért, a kis lurkókért, ahogy láthatom, hogy a testvérem hogyan, milyen szeretettel és bölcsen neveli őket, ahogy Soma odabújik hozzám és örül, amikor meglátogatom őket. És a sógoromért, akivel annyira szeretek együtt szolgálni. Elmondhatatlanul sok szeretetet és gondoskodást kapok tőlük is.

Hálás vagyok a barátaimért, hogy érezhetem: szeretve vagyok, és én is szerethetek. Azért, hogy sok igaz barátot adott az Úr, akik nem csupán barátok, annál többek: testvéreim, mert mindannyian Benne gyökerezünk. A lakótársaimért, az imakörért, a debreceni és pesti barátaimért.

Hálás vagyok azért, mert van zongoránk, és örömömet lelhetem abban, hogy zongorázok.
Hálás vagyok azért, mert szép helyen lakhatok. Hálás vagyok az alkotás öröméért, kreativitásért.
Hálás vagyok azért, mert egészséges lehetek.

Hálás vagyok azért, mert mindeddig minden veszélyes vagy félelmetes dologtól megőrzött az Úr. Védelemben vagyok.
Hálás vagyok azért, amiért az Úr vezette eddig is a lépteim, és megígérte, ezután is így lesz. Hálás vagyok, amiért mindeddig győztesen vitt keresztül az összes vizsgámon, és megígérte, erőt ad ahhoz, hogy befejezzem, ami még előttem van.
Hálás vagyok azért, mert reményteljes jövőt tervez nekem az én Istenem. Reménnyel és mosolyogva nézhetek a jövőm elé!

És még sorolhatnám...