„Hogy megismerjem Őt,
és az Ő feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való
részesülésemet, hasonlóvá lévén az ő halálához.”
Filippibeliekhez írt levél 3. fejezet 10. vers
Nemrég
egy idős testvérnőt kerestem fel otthonában. Beszélgetés közben egyszer
csak nyílt az ajtó és a néni kis unokája toppant be, gondolván, hogy az
iskolából hazafelé meglátogatja a nagyit.
A
szokványos kérdések (mi volt ma az iskolában?) után hamar kibukott a
fiucskából, hogy rohannia kell, mert rengeteg a tanulni való. S hogy
nyomatékosítsa mondandóját, elkezdte kipakolni a táskájából a több
kilónyi könyv és füzet halmazt.
Ekkor
eszembe jutott, hogy kisiskolásként mennyire utáltam a tanulást, sokkal
szívesebben futkároztam, játszottam barátaimmal a játszótéren semmint
fenn a szobában biflázni azt a mérhetetlen információt.
Később,
a középiskolában, a főiskolán csak még inkább rájöttem, nemcsak
mérhetetlen, hanem értelmetlen információval akarják bombázni a
szürkeállományomat. És milyen nehéz volt figyelni azon a tanórán, ami
úgy kezdődött: „Bár erre nem lesz szükségetek az életben, de nem árt, ha
tudjátok.”
Most
pedig látom, hogy míg a szülők a második, a harmadik egyetem
elvégzésére bátorítják gyermekeiket, ’több lábon kell állni’ címszóval, a
harminc, negyven éves korú diplomások mégsem tudnak elhelyezkedni, mert
bár sok mindent tudnak, de a munkahelyre gyakorlat kell.
Bizony
nincs ez másképp Isten országával kapcsolatban sem. Sokan a vallást
csupán egy intellektuális rituálénak tartják. Kívülről megtanulják a
Szentírás szavait, kisujjukban van az egyházi jogszabálygyűjtemény,
éjjel-nappal bújják a próféciák beteljesedésének forgatókönyveit. Ezek a
személyek elméletben már tökéletesek, elméletben sikeres lélekmentők,
elméletben tanítók, elméletben…
De
ha a tudás nem lesz ismeretté, nem leszünk mások csak jó farizeusok.
Ahogy az apostol Saulusként csak tudott Jézusról, megtanították neki
Jézus szavait, hogy miként tudja majd azokat megcáfolni. Paulusként
pedig meglátva az elmélet és a gyakorlat között feszülő ellentétet,
saját maga tapasztalta, ismerte meg a Megváltót.
Szavai
arra ösztönöznek bennünket a tudásunkat ültessük át gyakorlatba: Ne
csupán a homloklebenyünk láthatatlan részét képezze a „Szeresd az Urat”,
„Szeresd embertársadat”, hanem legyen ez életed látható része.
Kommentáld!