A szivárgó cserépedény
Kínában
egy víz hordozónak volt két nagy cserépedénye.Annak a botnak egy-egy
végén lógtak,amit a nyakában hordott.Az egyik edényen volt egy
repedés,míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet
szállított.A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt
edény,már csak félig volt vízzel.Két teljes évig ez így ment,mindennap a
víz hordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a
házba.Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére,hisz
tökéletesen csinálta.De a szegény törött cserép szégyellte a
tökéletlenségét,és nyomorultnak érezte magát,hogy csak fele annyit
tudott teljesíteni.A két év keserűség után egyik nap megszólította a víz
hordozót a pataknál. Szégyellem magam,mert a víz szivárog egész úton
hazafelé. A víz hordozó így válaszolt a cserépnek: -Észrevetted,hogy az
ösvényen a virágok csak a te oldaladon nyílnak,s a másik cserép oldalán
nem?Ez azért van így,mert én mindig tudtam a fogyatékosságodról,és
virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára.Minden nap te locsoltad
őket,amíg visszasétáltunk.Két éve leszedem ezeket a gyönyörű
virágokat,hogy az asztalt díszítsem velük.Ha nem lennél olyan,amilyen
vagy,akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat. Mi mindannyian
törött cserépedények vagyunk,a saját különleges hibáinkkal.De ezek a
törések és a hibák teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és
értékessé.Csak el kell fogadnunk magunkat és mindenki mást is
olyannak,amilyen,és meglátni a jót másokban.Hisz Isten szemében
mindennek és mindenkinek egyedi,fontos és áldott helye és feladata van.
Kapcsolódó hírek:
Ha megbobnak kővel
vándor
Mire való a csönd
Vers