MEGÉRI VÁRAKOZNI.
Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.
Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem,
mindig benned reménykedem. (Zsolt 25,4-5)
Harmadik telefonomra is a hangrögzítő válaszolt:
Kérjük, várjon, minden kezelőnk foglalt. Majd hangos zene szólt, és
legszívesebben lecsaptam volna a kagylót. Az első két hívásom során hét
vagy nyolc percet kellett várnom anélkül, hogy élő személlyel
beszélhettem volna, és semmit sem értem el a várakozással, mégis tudtam,
hogy tovább kell próbálkoznom.
Gyakran nehéz a várakozás, és türelmetlen vagyok. Engedem, hogy a
kiábrándultság és a türelmetlenség meggátoljon céljaim elérésében és
megvalósításában. Ilyen hozzáállással minden bizonnyal elherdáltam sok
lehetőséget, amikor másoknak szolgálhattam volna.
Sok időnek kellett eltelnie, hogy meglássam, Isten időzítése nagyon
ritkán egyezik meg az én elvárásaimmal. Hűségén és tökéletes
bölcsességén töprengve eszembe jut, hogy a hit apró lépéseivel,
türelmetlenségemet, aggodalmaimat, még kudarcaimat is Istenhez vihetem.
"Még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy
irgalmazhasson... boldogok mindazok, akik benne reménykednek." (Ézs
30,18). Rá kellett jönnöm, hogy minél jobban várok az Úrra, annál inkább
tudok türelemmel és szeretettel reagálni a helyzetekre.
Imádság: Atyánk, bocsásd meg türelmetlenségünket, és gyógyíts meg minden sebet, amit így ejtettünk. Ámen.
IMÁDKOZZUNK, HOGY TÜRELMESEBBEK TUDJUNK LENNI!
Kapcsolódó hírek:
Jobbulást
MEGBECSÜLÉS.
Levél Billynek, a bohócnak
Ma olvastam. Mt 14,22-33.