Megbánás
"Megállt
mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és
hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente kenettel."
"Visszaszívom!" "Mintha meg sem történt volna!": gesztus. Legtöbbször nem elég.
"Bocs!" "Elnézést!" "Bocsánat!": nem kerül semmibe, de fontos. Sokszor mégsem elég.
"Visszahoztam!" "Többet nem teszem!" Ez már valami: tenni is. Pedig sosem elég.
Mert mit mondjunk és mit tegyünk, ha nem lehet visszapörgetni az
eseményeket. Mert amit kimondtunk, megtettünk, az visszavonhatatlan,
mint a tóba dobott kavics. Balgaság mást gondolni!
Mária széthullt életének szilánkjait nézte. A múltat, amin nem
változtathat. Pedig lehetett volna másképp is... Amint hozzá ért,
felsebezte az ujja hegyét. Mária érezte a rideg jelent, mert a múltnak
ára volt: megvető tekintetek, bezáródó ajtók és keserű önvád. "Mi lett
volna, ha..." Azután találkozott Jézussal: elfogadás, lehetőség, félszeg
mosoly. "Mi lenne, ha..." Jövő!
És Jézus azt mondja, hogy meg kell halnia, mert a múltnak ára van. És
Mária könnyeivel áztatja Jézus lábát, és hajával törli. Megbánta.
Megbántam.
Jézusnak mégis meg kell halnia, mert a jövőnek ára van!
Jézus nem bánta meg sose.
Kapcsolódó hírek:
Jobbulást
MEGBECSÜLÉS.
Levél Billynek, a bohócnak
Ma olvastam. Mt 14,22-33.