Mert az Isten nem kímélte meg a bűnbe esett angyalokat sem, hanem az alvilág sötét mélységébe taszította őket, hogy őrizetben maradjanak az ítéletig. 5Nem kímélte meg az őskor világát sem, hanem csak Nóét, az igazság hirdetőjét őrizte meg nyolcadmagával, amikor özönvízzel borította el az istentelenek világát. 6Elhamvasztotta és pusztulásra ítélte Sodoma és Gomora városát, intő példaként azoknak, akik istentelenül élnek. 7Viszont az igaz Lótot megszabadította, aki szenvedett az elvetemültek kicsapongó viselkedésétől. 8Mert ennek az embernek az igaz lelke napról napra gyötrődött közöttük gonosz cselekedeteiket látva és hallva. 9Éppen így meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésből, a gonoszokat pedig büntetések között tudja megtartani az ítélet napjára." (2Péter 2,4-9)

Tegnap olvastuk az úri imádság egy részletét: "ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól..." Két fontos igazságot is hangsúlyoznunk kell ezzel kapcsolatban: az egyik az, hogy Isten senkit nem kísért. Jakab apostol így tanít ezzel kapcsolatban: "Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonoszszal. Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe." (Jak 2,13-14) A másik igazság, hogy "meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésből" (2Pt 2,9). A kísértésbe tehát magunktól sétálunk bele, de magunktól nem tudunk kiszabadulni belőle, csak az Úr segítsége által. Az első és legfontosabb, hogy Istenhez kiáltsunk segítségért, amikor kísértésbe esünk. Amikor magunkat akarjuk kiszabadítani, csak jobban belegabalyodunk a bennünket megkötözni akaró kötelékekbe. Ha pusztán emberi segítségben reménykedünk, keserűen kell megtapasztalnunk, hogy emberek nem tudnak rajtunk segíteni. Kedves énekünk így tesz bizonyságot erről: "Senki nem tudott segítni Lelkem szánalmas sorsán, Körülvettek bűn örvényi, És az átok várt reám. Ámde Jézus látott engem, Értem mennyből földre jött; Megkeresett a mélységben... Mindörökké áldom őt!" (BGyÉ 259)
Adjunk hálát az Úr szabadításáért, és vegyük igénybe az ő segítségét! /NZ/