Uram, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian. (Ézs 64,7)
Feszülten figyeltem, ahogy a fazekas ritmikusan
mozgatta lábával a kereket, miközben a kezével formázta az agyagot. Az
agyag fokozatosan felvett egy bizonyos formát. Váratlanul azonban a
fazekas hölgy megállította a korongot, összegyúrta az agyagedényt, és
elölről kezdte. Ezúttal az edény jobban hasonlított az elképzeléséhez.
Majd ráhelyezte egy polcra száradni a többi alkotás mellé. Később az
edényeket kiégetik, vagy felmelegítik egy kemencében. Majd levágják a
felesleges részeket, lecsiszolják, mázolják, és újból kiégetik őket.
A fazekast nézve arra gondoltam, Isten a mi fazekasunk. A föld
porából vétettünk, és a Teremtőnk elképzelése szerint formáltattunk.
Isten a saját képére teremtett minket. De vétkeztünk, mivel azt tettük,
amitől óva intett bennünket (1Móz 1-3). Emiatt olyan edényekké váltunk,
amiket újra kell formálni. Ezért Isten Jézus Krisztus vére által esélyt
ad nekünk az újjászületésre. Új életet ad nekünk.
Az ünnepi időszakban agyaggá lehetünk Isten kezében, ha elengedjük
vágyainkat, és Istenre bízzuk életünk vezetését. Akkor Isten Jézus
képére formál bennünket, hogy újjászülessünk olyan életre, amit a
kezdetektől tervezett nekünk.
Imádság: Szent Istenünk, köszönjük, hogy
megszületett Fiad, Jézus Krisztus, aki által újjáformáltathatunk és
újjászülethetünk az örök életre veled. Ámen.
Isten újjá tud formálni minket, akármilyen állapotban vagyunk.
Kommentáld!