Az új cseléd néhány hete lakik az odúban, melyet
a háziak lakóhelyéül jelöltek ki, a konyha szomszédságában. Az odú
térfogata két négyzetméter: összehajtható vaságy fér el itt, semmi más.
Az ajtóba vert szögekre akasztotta fel a cseléd néhány rongyát,
retyerutyáját.
De most már, hogy "otthonos" a házban, szemérmesen és óvatosan, kirakta
kincseit is. Van egy teababája. Van egy műmárványból készült műtárgya:
hölgy, derékig kivágott ruhában. Hol szerezhette ezt?... Van egy kis
selyempárnája, foszlott és kócos. Ez mindene.
E tárgyak mélyen meghatnak, szemem megtelik könnyekkel, amint nézem. A
kispolgári világban, melynek e tárgyak ékességei voltak, megvetéssel és
utálattal fordulnék el a vackoktól. De itt, a cseléd odújában, ugyanazt
az áhítatot sugározzák, mint a Louvre műkincsei. "Valami szépség kell az
élethez, valami áhítat, művészet kell az élethez, valamiben hinni
kell!" - ezt mondják e tárgyak. - "Valami kincs is kell az élethez!"
Zavartan hallgatok. Igen, kincs nélkül nem lehet élni.
Kapcsolódó hírek:
REGGELI IMA SZENT ANTALHOZ. 2022 06 13 . Ünnepeltük.
Benedek Elek: Pünkösdi harangok
A kedvesség a legnagyobb erejü emberi tulajdonság olyan mint a lágy esö amely mindenhová elér anélkül, hogy egy helyet is kihagyon csak esik megkülönköztetés nélkül! Eline Suel
Aranyosi Ervin: Adventi negyedik gyertya.