2012. július 22. – Évközi 16. vasárnap.

Abban az időben: Az apostolok összegyűltek Jézushoz, és beszámoltak
mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti
is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy
kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem
maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre,
hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan
megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket.
Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok
voltak, mint pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok
mindenre.
Mk 6,30-34
Elmélkedés:

A nyáj pásztora
A következő eset a második világháború idején történt egy kolostorban. A
front közeledtével és a bombázások megszaporodásával felbolydult a
szerzetesek élete. Ők a nyugalomhoz voltak hozzászokva, a mindennapi
imához és a mindennapi munkához. Egy háború nem hoz jót a szerzetesek
életébe, ahogyan más emberek életébe sem. Mit tegyenek ebben a helyzetben?
Az egyik napon a kolostor apátja összehívta a szerzeteseket, hogy
megbeszéljék teendőiket. Estig tartó heves vita alakult ki köztük. Voltak,
akik azt javasolták, hogy bízzák életüket az isteni gondviselésre, zárják
be a kolostor kapuit és imádkozzanak, hogy túléljék e szörnyű időket.
Mások azt mondták, hogy mindenki hagyja el a kolostort, keressen magának
menedéket, és a háború végeztével térjenek majd vissza. Voltak, akik
amellett foglaltak állást, hogy maradjanak mind a kolostorban, de nyissák
meg az épületeket a menekültek és a sebesültek számára. Azzal mindannyian
egyetértettek, hogy megszokott, nyugodt szerzetesi életüket nem
folytathatják tovább, legalábbis egy ideig biztosan nem. A vitát
berekesztvén az apát mindenkit aludni küldött, és azt mondta nekik, hogy
másnap reggelre eldönti, mi legyen. Ő maga azonban nem tért nyugovóra,
hanem bement a templomba és hosszan imádkozott az Oltáriszentség előtt. Az
ima végeztével a kolostor kapuját őrző szerzeteshez ment, leültek a kapu
melletti szobában és egy kis bor mellett késő éjszakig beszélgettek
mindenféléről, csak éppen nagy gondjukról nem. Ezután nyugovóra tért,
másnap korán reggel pedig az apát tárta szélesre a kolostor kapuját és ő
fogadta az első menekülteket. A döntése az volt, hogy maradnak és
befogadnak mindenkit, aki menedéket keres náluk. Így vészelték át a
háborút, sebesültekről és menekültekről gondoskodtak.
A történet azt példázza, hogy egy közösség vezetőjének, a nyáj pásztorának
mindig a helyén kell állnia, döntéseket kell hoznia, és irányítani kell a
rábízottakat a legnehezebb időkben is. Vezető nélkül az emberek olyanok,
mint a pásztor nélküli juhok, nem tudják, hogy merre haladjanak, miként
erről a mai evangéliumban hallottunk. Jézus látta a néptömeget, akik
olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok, ezért tanítani kezdte őket.
Jézus szeretete azonban nem csak abban nyilvánult meg, hogy személyesen
tanította az embereket, hanem abban is, hogy gondoskodott arról, hogy ne
maradjanak pásztor nélkül. Egykor ezért választotta ki az apostolokat, ma
pedig szintén ezért hív meg fiatalokat a papi szolgálatra.

A mai evangélium arról is beszámol, hogy első útjukról visszatérnek az
apostolok Jézushoz és beszámolnak neki, hogy milyen élmények érték őket.
Az evangélista nem írja le ezeket pontosan, inkább azt emeli ki, hogy a
munkából, a szolgálatból hazatérő küldöttek megpihennek Jézusnál. A Mester
észreveszi fáradtságukat és biztosítja számukra a pihenés lehetőségét.
A lelkipásztorok napjainkban is Jézusnál pihennek meg, hogy új erőt
nyerjenek nála. A hívek szintén azért jönnek el a vasárnapi szentmisére,
hogy megpihenjenek Jézusnál és lelkiekben feltöltődjenek. Pásztorai által
maga Jézus szól, ő tanít a szentmisén, majd pedig önmagát adja lelki
táplálékul az Oltáriszentségben. Adjon nekünk erőt a szentmise hétköznapi
munkáink végzéséhez és lelki megújulásunkhoz egyaránt! Jöjjünk szívesen a
szentmisére, ahol megtapasztalhatjuk, hogy nem vagyunk pásztor nélküli
nyáj!
Imádság:
Életem Ura, Jézus Krisztus! Készen állok arra, hogy tétovázás nélkül
induljak és kövesselek téged! Tudom, hogy mennyire nehéz lesz az út
számomra, de vállalom, mert ez vezet holt múltamból a jövő felé, az élet
felé, az üdvösség felé. Nem tart vissza semmi. Nem hátráltathat semmi. Nem
akadályozhat semmi. Te vagy számomra az út és te vagy a cél! Te légy
vezetőm az örök élet felé! Te légy társam az Atyához vezető úton! Te légy
erősítőm, ha fáradok! Te légy bátorítóm, ha csüggedek! Te légy örömöm,
amikor megérkezem! Segíts, hogy az evangéliumhoz méltóan éljek!

http://www.evangelium365.hu/